Mit szólnának a felnőttek, ha mi is pénzt adnánk egy ünnepre?
Kérdésem első sorban szülőkhöz, nagyszülőkhöz szól: ti mit lépnétek, ha csemetétek pénzt adna legközelebb ajándékba? Kérlek, ne fejtegessétek, ti magatok miért művelitek. csak a fordított eseményre vagyok kíváncsi, hogy milyen érzelmeket indítana be?
Van ez a jelenség, ami személy szerint engem nagyon zavar, hogy szülők és nagyszülők előszeretettel adnak ajándék helyett egy borítékba kisebb pénzösszeget születésnapra/karácsonyra. Ilyenkor mindig elhebegik, hogy hát mi tudjuk jobban, hol is volna legjobb helye a pénznek, nem akartak butaságot venni stb. Ami tök jó, de bennem mindig ott lebeg a kérdőjel: vajon mit lépnének, ha legközelebb ahelyett, hogy megpróbálom tényleg meglepni, én is fognék egy borítékot, és belecsúsztatnék valamennyit, és ugyanígy átadnám? Értem, hogy taplóság volna, és értem, hogy a felmenő generáció ezt tényleg a legjobb szándékkal teszi, de igazából valahányszor azon izzadok egy-egy ünnep előtt, hogy jaj istenem, minek is örülne, ami nem könnyű, tudjuk, hogy nagyon ritkán jön gyorsan a tuti ihlet, szóval akkor mindig ott motoszkál a fejemben, hogy ugyan, egy boríték jó lesz, elvégre ő tudja igazán, hol van annak a pénznek a legjobb helye...
válasza:Én megértelek, szerencsére a mi családunkban nem szokás pénzt adni - kivéve azokat az idős rokonokat, akik már fizikailag nem képesek ajándék után szaladgálni.
Pedig az én szüleim sem mindig tudják, mire vágyom éppen, noha sokat beszélgetünk. Nekem meg annyira más az ízlésem, mint a szüleimé, hogy bizonyos dolgokat azét nem merek nekik megvenni. Szóval nálunk inkább megkérdezzük egymást, mit szeretnénk, és hanyagoljuk a meglepetéseket:S Ha valaki a családból drágább dolgot szeretne, akkor meg közösen összedobjuk rá a pénzt.
válasza: válasza: válasza:Nem tudom, mi a gond a penzzel. Szerintem az elorecsomagolt tusfurdopakkok, mikulasos bogrek es zoknik vagy egy szimpla naptar legalabb olyan szemelytelen, hisz csak lekapod a polcrol azt kesz. Ellenben a penzt azert adod, hogy vehessen maganak valami olyat, amit igazan szeret es oromot okoz neki.
Persze en is azt mondom, hogy pl. egy sajat kepekkel teli naptar vagy fotoalbum sokkal szemelyesebb meg az is jo, ha tudod, hogy az illeto pont az XY parfumre vagy cipore vagyik, de erre sajnos nincs mindig lehetoseg. Es akkor inkabb segitek neki, hogy megvehesse az ahitott dolgot, mint hogy adjak valami haszontalan, giccses cuccost, amit netan jovore atcsomagolva visszakapok, de mivel en se tudok mit kezdeni vele, igy tovabb is adom.
A kerdesre pedig:en adnek, sot adtam is mar a szuleimnek penzt. Nagyon szerettek volna elmenni egy eszaki Europa-turara, a rokonsaggal ugy gondoltuk, osszedobjuk nekik az ar egy reszet.
válasza:Ha mindkét fél pénzt ad a másiknak ajándékként, akkor az nem is ajándék, csak bankjegy cserélgetés.
Nincs értelme.
Hogyha ennyire zavar,hogy pénzt kapsz mindig, akkor beszéld meg a családdal,hogy neked nem esik jól, mert te sok időt szánsz az ő ajándékukra, örülnél,hogyha te is kézzel fogható dolgot kapnál , személyesen neked kitalálva, nem pénzt.
Biztosan megértik.Egyébként nem rossz szándékból adnak ők pénzt,hanem azért mert még nem dolgozol, nincs saját bevételed. Ilyenkor szerintem a legjobb ajándék a pénz. Egyrészt megtanulod kezelni, másrészt tényleg azt veszed amire szükséged van. De mondom, ha zavar beszéld meg velük.
De ne adj te is pénzt, felesleges provokálás lenne. Beszéld meg inkább.
válasza: válasza:Én kicsi koromban, talán 10-12-ig, mindig rendes ajándékot kaptam, karácsonyra, szülinapra stb., plüssállatot, más játékot, csokoládét, ruhát... Ezeknek örültem is mindig, ma már sokszor megütközve nézem, ahogy a rokonságban a 6-7 éves gyereknek is már pénzt adnak borítékban, persze a játék mellé. Persze, a szüleik félre tudják tenni nekik a szükséges holmikra, csak hát furcsa, az én kicsi koromban nem volt ilyen. :D Barbit kaptam meg táblás Bocicsokit, több nem is kellett.
Aztán kamaszkoromban persze, amikor folyton elmászkáltunk a barátnőkkel, egyre jobban érdekeltek a ruhák, ékszerek, stb., akkor már kifejezetten örültem annak, hogy pénzt kapok az ünnepekre, mivel saját keresetem nyilván nem volt, és így mégis volt mindig egy kis költeni való, ha nem is drága dolgokra, de mozira, fagyizásra... azért nekem a "zsebpénz" az kb. heti 500 forint volt, ami általában a sulibüfében el is ment. :D És a család tisztában is volt vele, hogy egy kamasz gyereknek jobban jön a támogatás, mint mondjuk játékok vagy valami szép dísztárgy. Amúgy is igen nehéz egy tinédzserről eldönteni, hogy éppen mit akar, mi tetszik neki, mit szeret, még akkor is, ha közeli rokon. Sokszor a saját szüleik se tudják követni őket. :D
Felnőtt korban viszont már, ha mindenkinek van saját keresete, akkor egyrészt személytelennek, másrészt feleslegesnek tartom a pénz ajándékozást. Elég hülyén nézne ki, ha anyától kapnék egy 10ezrest borítékban, aztán kibontaná az övét tőlem, és abban is egy tizes lenne. :D
De afféle családi hagyomány, hogy a fiatalabb generációk mindig "tárgyi bizonyítékokat" vesznek az idősebbeknek, az idősebbek pedig pénzzel szeretnék támogatni az ifjabbakat.
És igen, az is benne van, hogy egy felnőttnek sem egyszerű igazán jó ajándékot találni. Mi anyuval december elsejétől vadásszuk mindenkinek a tökéletes ajit, aztán kapunk cserébe 1-2 borítékot, valakitől csokit, valakitől meg semmit. :D Ez ilyen.
De átérzem, amit írtál, volt kb. 3 év, mikor még nem dolgoztam, de már 20 felett voltam. És borzasztó irigységgel néztem a kisebb családtagokat, ahogy bontogatják a játékokat, én meg egy borítékot kaptam. Ugyanez volt az egyik nagyapámnál is, akiknek odavittünk két szatyornyi, vérrel-veríjtékkel összeválogatott szuper ajándékot, és kaptunk egy (vajon mit? :D ) igeeen, borítékot.
De pl. mikor egy jól kereső embernek ajándékba adnak egy tizest, olyankor is a falat tudnám fejelni. Abból a pénzből inkább vettek volna egy csokoládét, egy piát, akármit. De minek egy dolgozó embernek pénzt adni? Sosem értem. :D
Egyébként meg mindenki maga dönti el. Én jobban örülök, ha valami ajándékot kapok, de örülök a pénznek is. A magam részéről imádok vásárolni és mindenkit elhalmozni. :D De mivel nagyon sokat kaptam annak idején a szüleimtől, ezért ha összejön a következő munkám, és kicsit jelentősebb lesz a fizetésem, akkor az ilyen alkalmakkor majd nagyobb összegekben szeretnék meghálálni mindent. Természetesen tőlük már nem fogok akkor pénzt elfogadni. :D De ezt előre meg is fogjuk beszélni.
Ja és még annyi, szerintem egy 70 éves néninek azért jóval egyszerűbb kiosztani 5 borítékba az unokák ajándékát, mint bejárni a faluból a városba, és körbemászni az összes játék meg ruhaboltban. :D
köszönöm a válaszokat.
Szóval igen, azt nem írtam, hogy már bőven kereső vagyok, párom is, és ami azt illeti, véletlenül jobban is keresünk mint a borítékoló családtagok. Abban majdnem biztos vagyok, hogy óriási sértődés lenne belőle, ha jeleznénk, hogy inkább a csokis pult felett töltsenek el 5 percet azon morfondírozva, melyik lenne érdekesebb, a kekszes-mogyis-karamellás vagy a tejcsokis-kókuszos-banános, pedig pont ezt érzem, hogy akkor legalább 5 teljes percet ránk gondoltak volna. Így viszont marad a pénz meg a litánia, ami a boríték átadását övezi, és ami mellé még mosolyogni is kell. Szóval leginkább tehetetlennek érzem magam ezzel szemben, ennél még az is jobb, ha megkérdezzük a másikat, mit szeretne, és beszerezzük, mert sokszor az is nagy segítség, hogy az ember felhajt valamit a másik helyett. Olyan is volt már, hogy jeleztem anyumnak, minek a beszerzésével venne le nagy terhet a vállamról, és ez mindkettőnknek jó volt így. Egyébként látok már egy-két példát ismerősi körben arra is, hogy egyszerűen kiiktatták pl a karácsonyi ajándékozást, és tárgyak helyett bensőséges, közösen töltött időt adnak egymásnak, mert besokalltak attól, hogy mire a karácsony eljön, már mindenki fáradt és idegbajos, mert egy-két hónapja ajándékok után futkos. És bár még csak 30as éveimet taposom, egyre jobban megértem az idősebbeket is, akik valójában egy telefonhívásnak/látogatásnak örülnek a legjobban, hiszen tényleg nem kell a polcra a sokadik csecsebecse, ami kell, megszerzem magamnak, szóval tök boldog vagyok, ha simán csak mondjuk felhajtunk együtt egy felest / eszünk együtt egy szelet sütit, és azt mondjuk mellé, hogy na ez most épp az ünnepelt egészségére műveljük. Olyanról is hallottam, akik direkt "tusfürdőznek", mert azt mondják, hogy na, hát adj valamit, de mert az ember elfoglalt lény, hát ne azon görcsölj, hogy mit adsz, hanem legyél jelen az életében csak úgy simán. Nekem ez is tök valid álláspont.
Mintha mi emberek túltoltuk volna ezt az ajándékozósdit, és már kínunkba mindenáron adni akarunk valamit, pedig nem kell, két puszi is megteszi, de nem, mert az hogy néz ki, és akkor egyszer csak jön a pénz. Ami felnőttek között most tényleg csapjon át - ahogyan valaki jelezte is - bankócserébe? Akkor inkább maradjunk a két puszinál. Szerintem.
Egyébként az jutott eszembe, hogy valszeg az a bajom, hogy a borítékolós szülők/nagyszülők, akik kerek szemekkel néznének, ha a felnőtt gyerekek is borítékot ajándékoznának, nem segítenek eleget abban, hogy a vágyaikat kimondják, és bár megsértődnének egy tusfürdőre, mindeközben nem lehet tudni, ők minek örülnének, hiszen rendszerint előbb-utóbb egyszerűen beszerzik maguknak. Azt is látni kell, hogy mindkét irányban nagyon nehéz az ajándékot megtalálni, hiszen már nem élünk együtt, nagyon ritkán jön szembe a nagy ötlet, és ez természetes. Csak az ember szeretne mégis olyat adni, aminek a másik örül, hát töpreng és keres, és reméli, hogy a másik örülni fog. Aztán ő maga meg kap egy borítékot, és ez számomra kicsit megalázó. Aztán lehet, hogy más nem így van vele.
válasza:11-es vagyok: kérdező, nagyon is igaz, amit arról mondtál, hogy mekkora megkönnyebbülés az is, ha felkutatnak valamit helyettünk, aminek örülnénk, de nincs időnk utána mászkálni. Ilyet mi is szoktunk:)
Amúgy egészen elhűlve olvasom azt, hogy a tusfürdőnél a pénz is jobb. Ezek szerint ennyire elterjedtek családon belül a tusfürdő-szerű ajándékok? Nálunk az ilyen személytelen ajándékok még rokoni körben sem nagyon mennének el, nemhogy családtagok között.
válasza:Én sosem adok senkinek semmit.
Nekem szoktak adni pénzt általában....de azt is minek...
Én tudom mit akarok...nekem ne vegyen senki semmit mert úgyis kidobom. Volt is már rá példa...csak vettek valami szart nekem...ott helyben kivágtam a kukába.
Nagyon utálom ezt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!