Házimunkát a gyereknek, vagy ne? Ti melyik elvet követitek a nevelésben?
Van egy 10 éves fiam, és egy 8 éves lányom. A hétvégén vendégségben járt nálunk a keresztanyám, és egy kicsit összekaptunk. Ő fel volt rajta háborodva, hogy mi az, hogy a gyerekek egész nap csak játszanak, és nem végeznek semmi munkát? Hosszas fejtegetésbe kezdett, a "Bezzeg az én időmben..." szöveggel.
Elmondta, hogy ez annak idején náluk nem volt divat, mikor ő volt gyerek, a szüleik befogták őket mindenre. 10-12 évesen már jártak ki a földekre a szülőkkel, egész nap kinn dolgoztak, és a ház körül is rengeteg mindent csináltak. A kertben gazoltak, kapáltak, állatokat etettek, a lányok 12 évesen már mostak, mosogattak, mire a szülők hazaértek, vacsorát főztek. Bármit parancsoltak nekik a szülők, eszükbe sem jutott nemet mondani, mindent azonnal megcsináltak. Szerinte ez volt a jó világ, így a gyerekek hamar felelősséget tanultak, és én pedig teljesen elrontom az enyéimet, hogy nem így nevelek.
AZ én véleményem az, hogy ne csináljunk a gyerekből "kis felnőttet". Hagyjuk, hogy legyen igazi gyerek, játsszon, fedezze fel a kis világát, főleg ilyenkor nyáron, hiszen az iskola épp eléggé leterheli őket év közben. Persze ha önként ajánlkoznak valamiben, hogy szívesen segítenek, az megint más. De ha rákényszerítjük, hogy házimunkát végezzen, azzal csak megutáltatjuk vele, és soha nem akarja majd megcsinálni. Szerintem ne vegyük el a gyerekkorukat, hadd élvezzék ki, így is túl hamar felnőnek.
Nektek mi a véleményetek, ti hogy neveltétek/nevelitek a gyerekeiteket? Csinálja meg ugyanúgy a házimunkát, mint a szülők, vagy legyen az a "dolga", hogy játsszon?
Az én álláspontom is közelebb van a keresztanyádéhoz, mint a tiédhez (pedig a te korosztályod vagyok).
Nem kell egész nap dolgozni, de igenis ezt-azt meg kell tenniük nekik is. Hadd jegyezzem meg, hogy a házimunka a gyereknek játék is lehet (ha nem túl monoton, nem túl fárasztó és ad sikerélményt). És egy gyerek ki van éhezve a szülei elismerésére, ezért is szívesen megtesz sok mindent.
Saját példák:
Az én kisfiam tavaly ősszel, kétéves korában (!) segített almát szedni. Idén nyáron (még nincs hároméves!) segített cseresznyét szedni. Ha öntözök, hozza a saját kis kannáját, hogy abba is tegyünk vizet, ő is segít öntözni. Feleségemnek segített zöldbabot aprítani a saját kis babaollójával. Ha az ember nem rázza le ilyenkor a lelkes kisgyereket, akkor nyilván neki természetes lesz, hogy segít.
Köszönöm az eddigi válaszokat. Látom néhányan félreértettek kicsit: én nem azt mondtam, hogy majd soha, semmibe nem fogom be őket, és felnőttkorukig nem kell csinálniuk semmit. Csak épp mindent a megfelelő időben. Én a fokozatosságban hiszek, mindig egy kicsit többet, és többet csináljanak, mindig épp annyit, amennyi a koruknak megfelelő, és nem megy a kikapcsolódás, a játék javára.
Nagy szerencsém van velük, mert játék alatt náluk nem azt értem, hogy a laptopot meg a tabletet nyomkodják egész nap, hálistennek annyira nem köti le őket. Inkább a kertben labdáznak, fogócskáznak, kincskeresőznek, vagy rossz időben benn legóznak stb. Ezért nincs az sem, hogy "a gépezés helyett ha dolgoznak valamit, az legalább hasznos".
Kényszeríteni semmit nem akarok rájuk, inkább mindig próbálom játékosan ösztönözni őket, hogy segítsenek, szívesen is csinálják, pl amit egyik válaszoló írt, a barackmagozásos dolog, na ilyesmi szokott lenni nálunk is.
Keresztanyám ezt abszolút hülyeségnek tartja, szerinte nem kell ekkora feneket keríteni neki, rá kell parancsolni, hogy "ezt most megcsinálod, és amíg nem végzel nem hagyhatod abba", természetesen egy szó nélkül, azonnal. Ő azt vallja, hogy egy gyereknek is látástól - vakulásig kell dolgozni, mert így "legalább hamar megtanulja, mi a munka". Plusz náluk még az is szokás volt, hogy büntetésként kaptak egy rakat házimunkát. Amivel viszont abszolút nem értek egyet, mert így lehet a legjobban megutáltatni velük.
Nekem sose KELLett otthon semmit csinálnom, a szobám rendbentartásán kívül. Ettől függetlenül vannak dolgok, amikben szívesen segítettem (ablakpucolás, teregetés) és vannak, amiket kifejezetten gyűlöltem (mint a mosogatás) Édesanyám egyiket se erőltette, mégse vagyok életképtelen. A mosogatás azóta se a kedvencem, főleg a párom csinálja, de főzni, mosni, porszívózni még szeretek is. Nem bánom, hogy nem ment el a fél gyerekkorom takarításra, mint a barátnőmnek, akinek az anyja mindig csillivilli rendet tartatott és már egy morzsa miatt üvöltött...
Tehát a te elveidet preferálom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!