Milyen ember lesz akinek nincs testvére és csonka családban nő fel?

A csonka családot nagyobb gondnak érzem.

Attól is függ, a gyerek hány éve korában lett csonka a család. Ha válás volt, mennyire volt durva lefolyású? A válás óta van-e rendszeres kapcsolata a gyereknek másik szülőjével?

Az egykeségnél számít, hogy a gyerek mennyit van hasonló korúak társaságában (barátok, unokatestvérek stb.).

A csonka családnál, ha anya neveli, akkor mennyire van a közelében egészséges férfiminta (pl. nagypapa vagy akár egy tanár).

Egyébként valóban van veszélye ennek az állapotnak: ha anyuka rátelepszik egyetlen pici fiára, "hisz neki csak ő maradt", a fiú meg nem elég erős karakter ahhoz, hogy ebből kitörjön, akkor sose lesz igazi férfi belőle.

Valószínűleg szomorú.

De az, hogy jól fogja-e magát érezni felnőtt korában és sikerül-e magának igazi családot alapítania, az inkább a személyiségétől függ, meg hogy mennyire van vagy nincs akadályozva a vele élő szülő által.

Akár előfordulhat, hogy igazán jó fej a vele élő szülő és nem korlátozza be, akkor nem az lesz, hog ygyerekkorától fogva menekül... Ezután lehet akár jól sikerült és pocsék magánélete is, de nagyobb az esélye a jóra.

De lehet, hogy az anyja szivatja, irányítgatja, nem tud szabadulni tőle, de akar, de mondjuk nincs elég pénze önállósodni, akkor ez keresztbe húzhat mindent, így nehéz a saját normális családot létrehoznia.

Na ezeregy verzió lehet, nincs egy sablon.

De jellemzőbben szomorúbb emberek ők, és egyben érettebb, komolyabb gondolkodásúak, általában felelősebben élnek, mint aki gyerekkorában tejben-vajban fürdött a szuper boldog családban...

Némi általánosítás jön, én így képzelem el.

A szülők nem voltak képesek együtt élni, marták egymást, így egy keserű válás után a gyerek az anyjához került. Mivel a válás megviselte mindkét szülőt és valószínűleg a gyereket is, az anya kényszeresen próbálta megvédeni a gyerekét a további fájdalmaktól, burokban nevelte. A gyerek ebből annyit látott hogy állandóan a figyelem középpontjában van és a széltől is óvják, de mindezt azzal próbálták kompenzálni, hogy ugranak minden szavára, elkényeztetik. Ennek köszönhetően nem alakult ki normális felelősségtudata, de önállóságot sem tanult a burok miatt, miközben a másik szülő jelenlétének hiánya rányomta a bélyegét a személyiségére.

Végül egy belső szorongásokkal teli felnőtt lett belőle, aki maga sem érti, miért olyan amilyen.

Olyan mint akinek testvére van!Attól hogy valaki egyke nem feltétlenül jelenti h sonka családba él! Van pár közeli ismerösöm fiú-lány akik egykék a szülök elváltak,vagy egyik szülővel történt valami!

Semmi bajuk nincs,élik avilágukat mint 1 normális fiatal