Van itt olyan ember, akinek 18/L év után lesz kistestvére? Hogy éreztétek magatokat amikor meg tudtátok és miután megszületett? Hogy változott meg a kapcsolat a családban, az anya-lánya között? Mit éreztetek a gyerek iránt? Szerettétek? Utáltátok?

Nekem egy 15 évvel idősebb nővérem, egy 13 évvel idősebb bátyám, és egy 3 évvel fiatalabb húgom van. Nem tudom mit éreztek, mikor megszülettem, de azt tudom, hogy mikor a húgom megszületett, nem nagyon szerettem.

20/L

A legfiatalabb tesóm akkor született, mikor 18/L voltam. Éppen akkor kerültem el az egyetemre, úgyhogy már nem éltem otthon amikor felnőtt. Volt már kistesóm, akkor 10 és 6 évesek, nem volt újdonság. Sajnálom, hogy vele nem lehetett olyan szoros a kapcsolatom, mint a nála idősebb testvéreimmel, mert csak több hetes különbséggel láthattam, akkor is csak rövid ideig.

Most, mikorra már felnőtt lett, nincs különbség, pontosan úgy szeretem őt is, mint a többi tesómat, csak kevésbé voltam része az életének és emiatt kevesebbet is tudok róla.

18 évesen már saját gyereked is lehetne, rólam is azt hitték, hogy a tesóm a fiam. Mai napig van aki nem hiszi el anyunak, hogy ő szülte és nem én, azt hiszik, hogy csak lepasszoltam a szüleimnek és eltüntem otthonról. Az tény, hogy sokkal felelősebben foglalkoztam vele és gondoskodtam róla, amikor rám volt bízva, mint a nála nagyobb tesóimmal.

18 évesen bizony már elvárható egy lánytól, hogy helyettesítse az anyját és sokat segítsen a kistesója körül akár etetésről, akár pelenkázásról, fürdetésről van szó. Sokszor fárasztó a dolog, de soha senki nem fog úgy szeretni, mint ahogyan egy kisbaba képes az embert - miközben nem kellett tenni érte semmi mást, csak megölelni.

Anyuval javított a kapcsolatunkon, már amennyire lehetett, nem voltunk jóban akkoriban. Ha az a baj, hogy rád bízza anyukád a babát és nem az öcséidre, akkor megértem. Ennyi idősen már ők is pontosan ugyan azt képesek megtenni, mint te. De ne haragudj anyukádra, ha ő inkább rád bízza, hiszen a kisbabája, akit nagyon félt. Bizonyára nem bízik meg a fiúkban annyira, hogy rájuk merje hagyni, mert félti. Talán téged eléggé felelősségteljesnek tart hozzá, az öcséidet meg még gyereknek. Beszéljetek róla. Ha nem is mindent, de sok dolgot átvehetnének tőled cserében, például neked nem kellene akkor a háztartásban résztvenned, a fiúk dolga lenne, amíg te meg a babával foglalkozol. Így nem lenne több feladatod, mint eddig és anyukád is nyugodt lehetne.

Az anya - lánya kapcsolat ettől nem változik. Lényegében nem. Az édesanyának viszont egy ideig nyilván sok figyelmét és energiáját leköti a baba, de ettől nem szűnik meg szeretni a nagylányt soha.

Nekem 14 és 5 éves fiaim vannak, és egy 18 hónapos kislányom. Igaz, hogy a két szélső között nem 18, csak 14 év van, de imádják egymást.