Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy anorexiás vagyok?
Kb.: 9-10 hónapja, tart az anorexia nálam, azòta borzasztòan sokat veszekednek velem a szüleim, sôt mèg egymàssal is. Naponta max 500 kcal-t szoktam enni, azt is mindig pròbàlom elôttük megenni, hogy làssàk nincs velem semmi problèma, de már ez sem segít.
Apukàm folyton veszekszik velem, hogy annyira lefogytam, hogy kezdek ùgy kinèzni mint egy fiù. Èrtem èn hogy segíteni próbàl, de azzal hogy cikiz, azzal semmi sem lesz jobb.
Szerintem már sejtik hogy mi van velem, de nem tudom hogy mint mondanànak, ha a szemükbe mondanám azt, hogy tènyleg anorexiàs vagyok, segítsègre van szüksègem.
Meg azt se nagyon, hogy hogyan kène. Csak ùgy bökjem ki? Vagy elôször mondjam el csak az egyiknek, aztán a màsiknak?
Kèrlek normàlis vàlaszokat írjatok, pròbàlok meggyògyulni, de az utòbbi hònapokban tùl sokat stresszeltem, egy csomó dolog nem sikerült, holott nagyon sokat dolgoztam rajtuk, plusz el is költöztünk Hollandiàba, ami azt jelenti hogy sulit vàltottam, stb...
Írnátok nekem pàr tanàcsot? Vagy annak mègjobban örülnèk, ha tudnàtok pàr tippet adni, hogy hogyan oldhatnàm meg ezt az egèszet egyedül, mert nem akarom a szüleimet idegesíteni mèg ezzel is, ès fèlek hogy nagyon kiakadnànak, vagy ordítoznànak velem.
Elôre is köszönöm!
15/L
válasza: válasza:Az, hogy már most is vitáznak valószínűleg azért van, mert tanácstalanok. Látják biztosan ők is, hogy valami nincs rendben, de fogalmuk sincs, hogy szólítsanak meg téged, mert biztosan nem akarnak megbántani.
Tényleg nagyon fontos, hogy beszélj velük erről. A te lelkiismereted is megkönnyebbül tőle és minél hamarabb kitalálhatjátok együtt a megoldást! Örülni fognak ha felnőtt módjára kezeled a helyzetet és annak is, hogy megbízol bennük! Biztos vagyok benne, hogy jót akarnak neked és meg fogják érteni! :)
Egyedül sajnos nem megoldható ez a probléma... Elhiszem, hogy borzasztóan nehéz beszélni róla. De meg kell tenned, gyerünk, bátorság!!! :) (8-as voltam)
válasza:Nekem másféle betegségem van, de az is mentális.
Én magamtól mentem be a kórházba, mert éreztem, hogy valami nincs rendben velem. 1 hónapig voltam ott, hogy diagnosztizáljanak. Akkor elmondtam a szüleimnek, hogy borderline személyiségzavarom és étkezési zavarok van. Ez nekik nem jelentett semmit, így nem is foglalkoztak vele igazán. A nehezebb részét csak egy orvos segítségével tudtam nekik elmondani.
Remélem, hogy azért már tudtál velük beszélni és már kapsz segítséget
Sziasztok!
Hù, elèg règen írtam...
Azóta sikerült beszèlnem az anyukàmmal, apunak nem mertem elmondani, mert folyton a netet bàmulta, ès azt nèzegette hogy milyen problèmàk lehetnek velem, hogy ennyire nem eszek. Bàr anyunak is csak annyit mondtam, hogy ùgy èrzem valami nincs velem rendben. Azòta nagyon le is fogytam, majd most visszaszedtem 1 kilòt, de nagyon rosszul èrzem magam így a bôrömben, ès anyu mostanàban folyton tömi belèm az ètelt ès èn pròbàlom meg is enni, de utàna akkora nagy lelkiismeret furdalàsom van... Èn tènyleg, de tènyleg pròbàlok ezen az egèszen tùllèpni, de egyszerûen nem megy, ès teljesen kikèszültem emiatt. Fogalmam sincs mit kène Ès na
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!