Tiszteljem anyámat és soha ne mondjak róla rosszakat másoknak, vagy már eléggé átlépett egy határt ahhoz, hogy bűntudat és rossz érzés nélkül ítéljem el, akár mások előtt is?

Anyám verziója: A nagybátyám (apám húgának a férje) már több mint 20 éve zaklatja. Szerelmes belé, próbál anyámmal lefeküdni, mindenben segíteni akar már zavaróan, és apáskodni kezdett felettem és testvéreim felett. Tehát elmebeteg, ezért megverte anyám (kb. 25 éves fiú) barátját féltékenységből. Anyám azért nem szólt a zaklatásról, mert nem akarta az így is instabil családot felbomlasztani. (Ugyanis apám húga alaptalanul ki nem állhatja anyámat.)

Nagybátyám veziója: Anyám nemhogy nem érezte tolakodónak a közeledését, de bele is ment a játékba. Szeretkeztek, és több mint 20 éve tart a boldog, de titkos szerelem közöttük. Csak az a probléma, hogy anyám közben azzal a fiatal barátjával jobb viszonyban volt, mint sima barátság. Lefeküdtek egymással, ezért féltékeny lett. Anyám nem volt hajlandó abbahagyni a viszonyt a fiúval, úgyhogy megverte (mármint a nagybátyám a fiút). Mivel nagy botrány lett belőle természetesen, nyíltan megmondta apámnak és a húgának, hogy anyámmal mit csináltak.

Következmény: Apám nem dobta ki anyámat végül, mert senkinek nem hisz, mert egyikőjüknek sincs bizonyítéka. Egyik szava a másiké ellen, ezzel nem tud mit kezdeni, de megtiltotta a nagybátyámnak, hogy a közelünkbe jöjjön (mármint apám, anyám, testvéreim és az én közelembe). Apám húga pedig elhitte a férje sztoriját, teljesen összetört, és külön szobába költöztek a nagybátyámmal. A két család nem találkozik többet.

Az én gondolatom: Elhiszem nagybátyám verzióját, mert még a botrány előtt voltak a testvéreimmel gyanúink, hogy összefekszik anyámmal. Néha arra jöttünk haza például, hogy be van csukva a szüleim szobájának az ajtaja. Mindketten bent voltak, és az Isten tudja mit csináltak bent... De volt, hogy a fürdőszobába voltak becsukódva. Előbb anyám jött ki onnan, mintha fürdött volna, aztán a nagybátyám, de úgy, hogy bementem kezet mosni, és az ajtó mögött bújkált. (A gyanút fokozta az a tény, hogy egyszer megnéztük egyik testvéremmel anyám SMS-eit, és találtunk egy üzenetet a volt főnökétől. Az ált benne, hogy "Jó volt szex veled.". A volt főnöke bolgár nemzetiségű, és vissza kellett valamiért utaznia Bulgáriába, ez volt a búcsú üzenet vagy mi.) Ráadásul néha anyám szó nélkül elmegy otthonról "sétálni", de szerintem a fiú barátjával találkozik és ki tudja mit csinálnak. (Azt szerintem.) Tehát ezek miatt gondolom, hogy egy utolsó senkiházi az anyám. Azt hiszi, hogy a szeretett gyerekei elhiszik a meséjét, de ez nem így van, és a háta mögött elítéljük őt. Én személy szerint a durva és ok nélküli verései miatt utáltam meg. Ma már nem ver, de kicsiként simán véresre vert azért, mert rossz napja volt. Azt mondta, hogy egyetlen verést sem sajnál, mert így lettünk jólneveltek. Egyszer nem olyan régen beszélgettünk ezekről az ok nélküli verésekről, de nem mondott semmit rájuk. Nem kért bocsánatot, meg sem indokolta, csak hallgatta, ahogyan meséltem. Mivel Asperger-szindrómás vagyok, sok minden nehezemre esik. Mégis rákényszerít dolgokra, pedig mondom, hogy nem szándékosan, nem lustaságból vagy bunkóságból, de nem tudok dolgokat megtenni. Ezek ellenére lustának és bunkónak titulál, mert ő nem hisz a szellemi problémákban. Nem diagnosztizált dolog ez, de sokat utána olvastam, néztem filmeket stb., ezért gondolom, hogy ez a bajom. Mivel nem hisz ezekben, el sem mondtam neki, de azt igen, hogy akaratom ellenére vagyok olyan amilyen, nem azért mert bunkó vagyok. Persze ezt figyelmen kívül hagyja. (Amikor a nővérem szülés utáni depresszióban szenvedett, akkor haragudott rá, hogy mit játsza meg magát, amikor a gyereknek szüksége lenne az anyjára.) Valójában mindezek ellenére nem rossz a viszonyom anyámmal, de már nagyon régóta nem szeretem, és ez az eset a nagybátyámal meg a fiújával nekem sok. Erkölcstelen, de nagyon. Sajnos írhatnék még egy-két dolgot róla, de azok nem éppen legálisak (azért nem adócsalás vagy gyilkoság, hanem inkább cigi a megállóban súlyosságúak).