Emiatt nekem kéne magam rosszul éreznem?

A családomról ha röviden akarok fogalmazni, azt mondom,hogy mindenki meghalt.Ez persze némi túlzás, de,hogy kicsit többet mondjak:

A szüleim elváltak, tartottuk a kapcsolatot mindkét szülővel, nem volt "háború",minden jó, és szép volt.

Az egyik nővérem 18 évesen kábítószerezni kezdett, apukám leírhatatlanul sok pénzt költött arra,hogy leszoktassák, elvonó,szanatórium, ilyen olyan szakember...erre 22 éves korára túladagolta magát, és meghalt.(őt 18 éves korában vesztettük el, így ekkora talán mondhatom,hogy megkönnyebbülés volt a halála)

Teltek az évek, anyukám rákos lett, de sokáig tartotta magát.

A másik nővérem 21 évesen autó balesetben meghalt, és ez betett végleg a családnak, de az igazi kegyelemdöfés az az volt, amikor anyukám 5 év rákkal való küzdelem után "feladta" (ehhez nagyban hozzájárult a nővérem autó balesete, akkor adta fel igazán,rá 1,5 évre halt meg)

Maradt apukám, és én.

Anyukám halálakor 18 éves voltam, tehát mondhatjuk,hogy felnevelt. (én vagyok a legfiatalabb)

Szakmám van, apukámmal jó a kapcsolatom, és tudom,hogy borzalmas ami velem/velünk történt, de én boldog vagyok, és így is szeretek élni, pozitív az életfelfogásom, és nem azért mert nem volt jó a kapcsolatom a családdal...mindig is jó volt, és a "drogos" nővérem állt tőlem a legtávolabb, de érte is összeszorul a szívem, hiányzik, és bármit megadnék ha élne, az sem érdekelne,hogy telelövi magát, de itt lenne.

A másik nővéremet, és anyukámat meg ennél csak jobban szeretem, úgyhogy ezt ennél jobban nem tudom kifejezni.

Apukámnak van egy új párja, akivel megvagyok, de nem rajongok érte.

Magamat tartom el, egyedül élek a házunkban ahol laktunk.Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem kérek apukámtól pénzt, de nem sokat,és nem sokszor.Neki jó az anyagi helyzete, simán eltartana engem, és a házat is fenntartaná nekem, de tudom, egyszer ő sem lesz, és ezért is dolgozok, meg mert el kell foglalnom magam.

Apukám új párja szegény sorból származik, és ha pénzről van szó elég kapzsi, de valahol meg lehet érteni.

Viszont amiért kiírom a kérdést, az az utolsó húzása...mindig is furkálódott ellenem, de már régóta gyűjtök autóra, és volt közel 1 millió forintom.

Megkértem apukámat,hogy jöjjön velem, nézzünk egy kocsit.Ő eljött, nézelődtünk, aztán amit kinéztem arra mondta,hogy az nem jó, mert nincs benne légzsák, meg nem olyan biztonságos, és ő nem akarja azt még egyszer átélni ami a nővéremmel történt, úgyhogy kinéztünk egy drágább autót.

Gondolkoztam,hogy leírjam e, de ez egy anonim oldal, és szerintem nincs miért irigykedni, végül egy 4,5 milliós autót vettünk, ami tudom, sok pénzt...ebből 3,5-öt ő fizetett ki.Ez a kocsi használt, de elég biztonságos, ami fő szempont volt, én elégedett, és boldog vagyok,hogy van.

Aztán az új párja kiakadt,hogy ez mégis milyen dolog,hogy ennyi pénzt kidob egy kocsira, mi a francnak nekem kocsi főleg ennyi pénzért, és hogy az ő két fia még egy matchboxnak is örülne (hasonló korúak a fiai mint én), és ezt nem tudja megemészteni, hogy apám így elszórja a pénzét.

Ezen pillanat óta nem beszélek a nővel, komolyan annyira felbosszant, hogy erre irigy, legszívesebben megfognám az egész autót, és ráborítanám a fejére, hogy akkor kérem vissza a családom, te meg vidd az összes pénzt, meg az autót.

Tényleg ennyi örömöm van, és ennek meg van képe erre irigykedni?Beköltöznék a híd alá, csak éljenek a testvéreim, és anyukám....tudom, könnyű mondani, mert nincs rá esély,hogy ez megtörténjen cserébe...de ezek taszítanak engem a depresszióba, az ilyen mondatok,az ilyen emberek veszik el az életkedvem.

Megvan mindenem, még több is, szerencsés ember vagyok.Csak kérdés,hogy szerencsés e az akinek mindenkije meghalt, és mindenki "feleslegesen"?

Ki az aki szereti a családját, és cserélne velem?

Mert én mindent odaadnék, de nem lehet.

(a nő azt is mondta (kerek-perec),hogy azt a 3,5-öt az ő fiai érdemelnék meg, de nem tudom miért, mert apukám éjjel-nappal dolgozik, és semmi köze ahhoz a két gyerekhez)