Van itt olyan, aki fiatalon költözött el otthonról? Többi lent.

18 éves lány vagyok... Jövőre érettségizek gimiben..Nem bírom már itthon. 3 éve kialakult pánikbetegség nálam. Pokoli időszak volt. Pszichológushoz is járok máig. Szerinte az itthoni helyzettől alakulhatott ki. Anyuval jól kijövök, de apu... Bezárva érzem magam. Kijelentette, hogy ha lesz 1 db 3-om is a bizonyítványban, akkor nem enged ki a nyáron. Háromnegyed évhez küldtek volna intőt, mert rossz volt az átlagom (végül kijavítottam) , és annyira féltem, hogy mit fognak mondani, hogy nem mondtam el nekik. Aznap éjjel összeestem. A pánikbetegségem alatt se számíthattam apura. Csak kiabált, amikor rohamaim voltak, hogy miért nem hagyom aludni, és hagyjam abba a sírást. (kicsit durvábban mondta).. Barátom 21 éves, és lassan 2 éve vagyunk együtt...Nem engedi, hogy nála aludjak. 1x engedte meg, azt is csak 1 éjjelre. Most szombaton is szeretnék ott aludni és mondta, hogy mit képzelek én, elenged, de egy ideig ne próbáljak tőle ilyet megkérdezni, nem fogok egész nyáron elmászkálni. Dolgozni is akartam menni, de nem enged el... Közben meg hallgatom mennyi mindent költ rám, meg hogy ne követelőzzek állandóan. Majd ha keresek magamra, akkor vehetek amit akarok. Ez paradoxon. Sok ilyen sztori van, és tudom, olvasva nem olyan rossz, de átélni nagyon. És hozzáteszem, félek, hogy megint kialakulhat nálam a pánikbetegség, érzem magamon, hogy kicsit rosszabbodik az állapotom. Itthon magányosan érzem magam, és rosszul.

Kérlek, ha van köztetek olyan, aki fiatalon költözött el otthonról, írja le a történetét, meg hogy hogyan oldotta meg a helyzetet, én már nem bírom. Bármit megadnék, hogy elköltözhessek. Köszönöm előre is :)