Aki haraggal költözött el otthonról, annak megbékültek a szülei később?

Nem tudják elfogadni, hogy a lányuk felnőtt és önálló életet szeretne. Pedig gondolhatták, hogy lassan ennek is eljön az ideje. A páromhoz költözöm, mert megérett rá a kapcsolatunk. Korábban is szerettük volna már, de most jutottunk odáig, hogy végre mindketten keresünk és el tudjuk látni magunkat. De a szüleim inkább úgy próbálják értelmezni a költözésemet, hogy otthonról menekülök. Hiába magyarázom, hogy nem miattuk megyek el, nem képesek felfogni. (Bár őszintén szólva sokszor tényleg az őrületbe kergetnek, de tényleg nem emiatt költözöm el.)

Engem meg a sok piszmogás miatt lassan már kezd furdalni a lelkiismeret, hogy itt hagyom őket. Nem hagyom magam befolyásolni, csak rossz, hogy nem állnak mellettem.

Soha nem vettek komolyan, szerintem most is azt remélték, hogy majd meggondolom magam, vagy nem is tudom. Sokszor olyan, mintha egyáltalán nem is ismernének. Normálisan megbeszélni évek óta nem lehet velük szinte semmit, mert "mindig mindenben nekik van igazuk".

Szerintetek megbékülnek valaha? Beletörődnek lassacskán?

Köszönöm szépen előre is a válaszokat!

23N