Az életem most fog megváltozni. Jól döntöttem?
Ahhoz, hogy mindenki értse ezt az egészet, el kell mesélnem a történetem. Anyukámék 2 éves koromban váltak el, mert anyu nem bírta apukám mellett. Mikor 6 éves voltam, anyu összeismerkedett egy emberrel, jelöljük őt most M-mel. Nagyon szeretett engem, a kislányaként kezelt, vett nekem ajándékokat. Amikor megszületett az első féltestvérem ott kezdődtek a gondok. Onnantól kezdve egyre jobban romlott a kapcsolatunk, mert én kezdtem felnőni. Én közben apukámmal tartottam a kapcsolatot, minden iskolaszünetben megyek hozzá. Szeret engem, megváltozott és próbál jó apa lenni. M nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez, anya pedig ment utána. Nemrég barátom lett, akivel immár lassan 1 éve vagyunk együtt. Őt sem engedte ide M, olyanokat mondott hogy leveri, csak azért mert az én barátom. Aztán anyu elküldte, mert a családnak is nagyon nagy anyagi gondot okozott. Eltelt azóta 2 hónap, és most úgy látszik anya vissza akarja engedni. A barátomnak azt mondta el kell innen mennie (mert közben ő itt volt velünk, anyu hivatalosan is megengedte hogy itt lakjon), mert M jön. Én pedig azt mondtam, hogy nem tudok egy házban lakni egy olyan emberrel, aki tönkretett engem, a családomat, az életemet. És ezért anya magára haragszik hogy így nevelt engem meg ő mennyit harcolt értem mikor kicsi voltam és ennyit ért.
Szerintem jogos döntés, és nem kötelességem egy olyan emberhez toleránsnak lenni, aki mocskos szemétláda. Ja és anyu még azt is mondta, hogy M-et ilyennek kell elfogadni. Akkor engem is fogadjon el így
16/L
Itt még mindig nem azon van a hangsúly, hogy összeköltözök-e a barátommal vagy sem. Nem ez volt a kérdés sem, hanem az, hogy ÉN odaköltözöm apukámhoz. Meg kell még vele beszélnem, várom a hívását éppen. Nem érzem magam felnőttnek, nem akarok úgy viselkedni. Egyszerűen úgy érzem ő nekem az igazi, szeretem, nem is jöttem volna vele össze, nem gondolnék ilyen komoly dolgokra 16 évesen. Nem kértem az elítélést, én a kérdésemre kértem a választ. De azért köszönöm. Még annyit, hogy nem azért költözöm vele össze mert én ezt akarom, hanem mert ezt követeli meg a helyzetem. Nem fogok elmenni 300 km-re és itthagyni őt. Szerintem semmi baj nincs azzal, ha gondolok a jövőmre. Szeretem megtervezni a dolgaimat, és szeretném ha biztos lenne a jövőm. A tanulásra is koncentrálni akarok, itthon nem tudok, nincs időm sem tanulni, és engem a nevelőapám is zavarna. (Miután elment 4 tantárgyból javítottam).
Szóval köszönöm, de a többi dolgot majd én eldöntöm magamban. És továbbra is a kérdésemre várom a választ. Köszönöm.
válasza:
válasza:Ezt a komolyan terveztek dolgot 16 évesen hagyd már, mert senki nem hiszi el és nem is igaz.
Mindenki volt 16 éves, tudjuk milyen az első rózsaszín ködös tiniszerelem, majd elmúlik nyugi.
válasza: válasza:Mármint hogy úgy ment bele az odaköltözésbe, hogy azt is tudja: a barátoddal együtt mész?
És így egyezett bele? Vagy csak Rólad volt szó, a barátod meg megy utánad?
válasza:Szerintem 16 évesen elég gáz, hogy a pasiddal laksz.
És még apád meg is engedi, hogy így tegyél.
Nagyon fiatal vagy még, most azt mondod a párodra, hogy jaj, ő az igazi, lehet 10 év múlva azt mondanád, hogy nem tudod mit tudtál benne szeretni. Nem is éled ki magadat, csak a pasid. Ennek sok jövője nem lesz. Már bocs. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!