Az életem most fog megváltozni. Jól döntöttem?

Ahhoz, hogy mindenki értse ezt az egészet, el kell mesélnem a történetem. Anyukámék 2 éves koromban váltak el, mert anyu nem bírta apukám mellett. Mikor 6 éves voltam, anyu összeismerkedett egy emberrel, jelöljük őt most M-mel. Nagyon szeretett engem, a kislányaként kezelt, vett nekem ajándékokat. Amikor megszületett az első féltestvérem ott kezdődtek a gondok. Onnantól kezdve egyre jobban romlott a kapcsolatunk, mert én kezdtem felnőni. Én közben apukámmal tartottam a kapcsolatot, minden iskolaszünetben megyek hozzá. Szeret engem, megváltozott és próbál jó apa lenni. M nagyon csúnya dolgokat vágott a fejemhez, anya pedig ment utána. Nemrég barátom lett, akivel immár lassan 1 éve vagyunk együtt. Őt sem engedte ide M, olyanokat mondott hogy leveri, csak azért mert az én barátom. Aztán anyu elküldte, mert a családnak is nagyon nagy anyagi gondot okozott. Eltelt azóta 2 hónap, és most úgy látszik anya vissza akarja engedni. A barátomnak azt mondta el kell innen mennie (mert közben ő itt volt velünk, anyu hivatalosan is megengedte hogy itt lakjon), mert M jön. Én pedig azt mondtam, hogy nem tudok egy házban lakni egy olyan emberrel, aki tönkretett engem, a családomat, az életemet. És ezért anya magára haragszik hogy így nevelt engem meg ő mennyit harcolt értem mikor kicsi voltam és ennyit ért.

Szerintem jogos döntés, és nem kötelességem egy olyan emberhez toleránsnak lenni, aki mocskos szemétláda. Ja és anyu még azt is mondta, hogy M-et ilyennek kell elfogadni. Akkor engem is fogadjon el így

16/L