Nektek szülőként (mekkora) probléma lenne, ha a 20-21 éves egyetemista lányotok (vagy fiatok) még nyári szünetben sem dolgozna?

Én megutáltam volna a szüleim, ha munkára kényszerítenek. nem bírtam volna tanulás mellett dolgozni is, sőt, a depizésem mellett tanulásra is alig volt erőm. (Mindjárt jön majd a sok okos komment, hogy ha mentél volna kapálni, akkor nem lett volna időd olyan hülyeségekre, mint a depizés)

Felőlem lehet bátorítani, de a beleegyezése nélkül ne erőltessétek, ha nem vagytok rászorulva.

Én volt egyetemistaként kifejezetten ösztönözném a gyerekeim arra, hogy nyáron is tanuljanak, dolgozzanak valamit.

Én például nem nagyon dolgoztam, ráadásul az egyetemmel is csúsztam aztán nesze, se gyakorlatom, se tapasztalatom, és volt egy tök üres CV-m. És utólag munkahelyen is mindig kínos hallgatás a vége, ha kérdezik, hogy mit csináltam.

Amúgy az alja munkát is jó megtapasztalni, nekem az adott egy pofont, mert rájöttem hogy bizony muszáj tanulni, ha előrébb akarok jutni, és nem egy sötét gyárban akarok robotolni.

Ha most kezdeném az egyetemet, akkor sokkal jobban benne lennék a közösségi életben, egyetemi táborok, nyári programok, programszervezés, építészként építőtáborok. Vagy lehet TDK-t csinálni nyáron, az is jól mutat. Lehet nyelvet tanulni, külföldre menni. Simán ösztönözném a gyerekem, hogy menjen külföldre kicsit, mert ott rengeteget fejlődik a nyelvtudás, ha szakmai akkor főleg, és később nagy előny lesz cégeknél. Vagy vannak gyakornoki helyek, tanulmányhoz köthető diákmunkák.

Ráadásul 2-3 hónap túl hosszú idő arra hogy csak otthon punnyadjon az ember, és egy pár hetes kirándulás is jobban esik a munka után.

"Az egyetem nagyon komoly munka."

Annyira édes vagy, komolyan, nincs lelkem hozzá, hogy kiábrándítsalak...:-)

"Aki nem büfészakra jár, annak komoly." :DD

Szívem, nálunk a családban senki nem büfészakra járt, annyira pedig komolyan vettük, hogy lediplomázzunk. Ettől függetlenül tudnék neked mesélni, nemcsak arról, hogy belefért a meló, hanem egyéb, igencsak vidám emlékeinkről is.:-) Elég gáz, ha az embernek a 20-as évei elejéről csak annyi marad meg, hogy mennyit tanult, ha ennyire megviseli az egyetem elvégzése, hogy évi bő két hónapot pihennie kell, akkor talán nem kell erőltetni, ami nem megy.

Tehát akinek nem megy könnyen a tanulás, mint neked Szívem, az szorgalmas tanulás helyett inkább maradjon meg a létminimumon.

Köszönjük.

Nem. Az keressen olyan oktatási formát, amivel meg is birkózik. Vannak felsőfokú szakképzések, OKJ-képzések stb, stb, keresett, jól fizető szakmákhoz, nem kell mindenkinek diplomásnak lenni. Mielőtt valaki a fejemhez vágja, hogy nagyképűsködöm, a saját gyerekeimnek is ezt mondtam, amikor pályaválasztásról volt szó: csak akkor menjenek egyetemre, ha elkötelezettek, és úgy tudják elvégezni, hogy mellette élni is marad idő. Nekem nem presztízskérdés, hogy diplomát szerezzenek.

Ma már nemigen van olyan szakterület, ahol úgy lehet ledolgozni egy életet, hogy megvan a diploma, és többet nem kell a kezünkbe tankönyvet/szakkönyvet venni. Aki épp hogy csak túléli, mindenféle egyéb elfoglaltság nélkül az egyetemet, az hogyan fogja szinten tartani, folyamatosan továbbképezni magát munka, pláne még család mellett?

Ez logikusan hangzik, csak nem ennyire egysíkú a világ és az emberek :)

Én pl. képtelen lettem volna suli mellett dolgozni, de a suli nélkül most nem lenne meg a mostani munkám, miközben ebben a pozícióban nincs szükség további tanulmányokra.

Az álláshirdetések jelentős része szintén megköveteli a felsőfokú végzettséget vagy az érettségit, miközben valójában nics rá szükség, csak egy előszűrő.