Nem akarom megbántani. Hogyan beszéljek vele erről?

Sziasztok. Lehet kicsit hosszú lesz, szóval előre is bocsi.

Egy 19 éves fiú vagyok és idén érettségiztem, megyek tovább egyemetre, ahol azt fogom tanulni, amit mindig is szerettem volna.

Viszont szüleim elváltak, amikor kicsi voltam. Anyáról most nem szeretnék beszélni, mert ez nem ide tartozik. Apa nevelt fel, sokat köszönhetek neki.

6 évvel ezelőtt összejött egy másik nővel, majd összeházasodtak. Sosem tekintettem rá úgy, mint aki anyám helyett anyám lenne. Érezhető volt, hogy soha nem szeretett, mindig csak kiabál velem, megmondja mit csináljak, ha valami nem tetszik neki akkor l*csesz sőt valamikor meg is ütött. Apának is beszéltem erről, de mindig azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, csak hozzá kell neki is szoknia ehhez a helyzethez. Na ja, ettől függetlenül ez megy már 6 éve és semmit nem változott.

Néhány hónapja pár haverommal elhatároztuk, hogy elkezdünk énekelgetni, erre mind a ketten elkezdtek ódákat zengeni, hogy ez mekkora hülyeség és a haverjaim sem normálisak hogy ebbe belementek, az egyetemi éveimre ezt már hagyjam abba.

Nos, nem megyek koliba, mert abszolút nincs messze az egyetem onnan, ahol lakunk, kb 10-15 perc. Van valamennyi félretett pénzem, de abból kb csak 2 hónapig tudnék elmenni albérletbe. Diákmunkára nem hiszem, hogy lenne sok időm elmenni, legfeljebb nyáron.

Szóval nem akarom apát megbántani, de ez a nő valami katasztrófa. Hiába beszélek vele, hogy hagyja abba, ugyanúgy folytatja.