Hogyan fogadjam el lányom roma családját?

ÉN egy balhés kamasz lány voltam, így a másik oldalról tudom írni a véleményemet.

Az én szüleim sem érzik, hol rontották el a nevelésünket, pedig én ma már elég szépen meg tudom fogalmazni.

Először is, nálunk sosem volt érzelmi élet, ami nekem a mai napig hiányzik. Enni kaptam, de az nem egyenlő azzal, hogy úgy érzed szeretnek a szüleid és mindenben Veled vannak a szüleid! Az én anyám sosem állt mellém és ez mai napig fáj.

Kettős mércét alkalmaztak: Öcsém volt a kis kedvenc, én meg a nagy akinek már okosabbnak kellett lennie.

Mivel nem bíztak bennem, igy egyre több dolgot hallgattam el amiből következett, hogy egy-két hazugságon rajtakaptak és nagyon megvertek.

Tiniként persze hogy a szeretethiánytól kétes kapcsolatokban kerestem azt, hogy érezzem szeretnek.

Alapvetően meghatározta a kapcsolataimat az, hogy apám bántalmazó szülő volt (mind fizikailag mind verbálisan bántalmazott) így tovább is maradtam bántalmazó, nem megfelelő kapcsolatban.

Velem sosem beszélgettek, nem kérdezték, hogy vagyok, mit érzek mit gondolok. Nem tudok sok közös programra, játékra emlékezni, mert nem volt.

Ezek után kedves Kérdező én azt javasolnám, hogy kicsit nézz Magadba, volt e hasonló amivel valójában nem is tudatosan, de sajnos elrontottad a nevelést.