Van még ebből az egészből kiút?

16 éves vagyok, és amit a szüleim művelnek velem nem bírom tovább, azért lázadók mert már magam se tudom mit kéne tenni, nyilvánvalo hogy a lázadás nem a legjobb megoldás de ha lázadók annyit életem vele hogy kicsit magamra hagynak és nem szidnak folyamatosan, egy idős hölgynel lakom tulajdon keppen a nevelo "anyám" nagymamájanal, ugyan is ano mikor még jóval kisebb voltam apám és a nevelom élte a világát nem igazán torodot velem egyik se, ez a neni nevel/nevelt, de folyton szidot, egyszer kestem és nem jöttem haza időben minden féle rohadeknak elmondod, kezét is emelt már rám de nem mert még egyenlőre megütni, három feltestverem van akikről én gondoskodok, segítek nekik a tanulásban, visszem hozzom a sulibol őket, ha a hugomnak nincs szandal a lábán én veszek neki abból a 5000ft-bol melyet a vérszerinti anyám küld havonta gyerektartaskent, egyre többször van úgy hogy úgy erzem nem akarok élni se itt lenni ebben a házban, hogy jolenne megszokni de persze nem csinálok hülyeséget, de félek ezt már lelkileg nem bírom tovább totálisan kivagyok borulva, apám alkoholista, az alkohol hatása alatt már volt h úgy megütötte a popsim hogy rendesen sikitani tudtam volna a fajdalomtol, ugyan is ha nem a hölgynel vagyok akkor egyértelműen a szüleimnel, főzök, mosok takarítók, de tegnap is elmentem a barátnokkel kikapcsolódni strandolni, fel kilenc környéken este fél kilenc környéken jöttem haza, és a hölgy nagyon leszidott, csak sírtam és sírtam, ahogy most is konnyezem, túl éltem egy iszonyú betegséget, de ahelyet h a szüleim örülnének neki hogy kitűnő tanuló vagyok barmivan tőlem kölcsön is kérhetnek szamithatnak rám, inkább szidnak és apám részegen olykor üt is, nem értem miért olyan nagy baj hogy egyszer elmentem kikapcsolódni, azt mondta a holgy h jegyezem meg nem vagyok az utca ribizlije, pedig még csak soha kihívóan se oltozkodtem, nem járók bulizni, nem cigizek, nem drogozok, még is ezt nézik ki belőlem pedig Eskuszom okot erre nem adok, nem merek lépni azért mert tudom hogy ha ezt gyamhatosagnak mondom el vagy a rendőröknek könnyen meglehet hogy a testvéreimet is kiemelik a családbol és azt nem akarom most is elbujjtam hogy ne lássák h mit csinálok mielőtt nagyon kikapnek ezért, úgy erzem nincs kiút, és én már tényleg nem bírom.