Elfogadható ha a 19 éves lányom, egy 30 éves férfival van párkapcsolatban?

A régi időkben nem volt ritka még a 30 évnél is több korkülönbség, és összességében boldogabb idők voltak azok, mint a maiak.

Nem azt mondom, hogy nem voltak félresikerült házasságok régen, de a mai statisztikák szerint a párkapcsolatok 80%-a az első évben válással végződik. A házasságok 40%-a az első 5 évben megy szét, a 10. évig már a 60%-uk. Tipikus eset, hogy az asszony nyújtja be a válókeresetet, és megy a válás két pici gyerekkel.

Mikor a jelenkori "normális" közvélemény elgondolásaira hallgatsz, jusson eszedbe a fenti statisztika, hová is vezet az, aztán dönts kedved szerint, mit hiszel "normális"-nak.

(Tipp: szerintem a férfi túl fiatal hozzá.)

Kérdező!

Ne hallgass a 22-esre! Szerintem ilyet („Tipp: szerintem a férfi túl fiatal hozzá.”)csak valami elmesérült vagy perverz (vagy egyszerre mindkettő = betegesen perverz) állíthat! Az ilyen ember nem is ebben a társadalomban él, hanem valami álomvilágban, maradi, konzervatív értékrenddel! És jön itt az általa megállapított (megsaccolt) statisztikákkal, aminek lehet, hogy a fele sem igaz!

A „régi időkben” - persze kérdéses, hogy száz évre visszamenőleg vagy még ettől is régebbi időre gondolja - de valóban nem volt ritka a nagy korkülönbségű házasságkötések száma!

Ennek azonban nem érzelmi okai, hanem sokkal inkább anyagi vonatkozású indokai voltak! (ugyanis akkor még „járt hozomány” a házasságkötések alkalmával. (Egyes parasztok pl. csak úgy tudtak földhöz jutni, ha elvették a szomszéd gazdag paraszt nem épen szép, de fiatal leánykáját.)

Társadalmilag (erkölcsileg) pedig azt tartották elfogadhatónak, ha a lány a nászéjszakán veszíti el szüzességét - ha pedig kiderült, hogy nem volt az, az azonnali válóok volt! (Hol van a mai értékrend ettől?!) És probléma természetesen akkor is volt a házasságokban – szóval nem voltak azok „boldogabb idők” – ahogyan 22-es írja, amely leginkább abból adódott, hogy egy idő után (10-20 – vagy ki tudja mennyi idő múltán) a férfi nem tudott teljesíteni az ágyban! (és akkor még pszichológushoz sem tudott fordulni – nem hogy „Viagra” nem volt!) A „hölgyek” pedig félreléptek és máshol kerestek boldogságot – persze névleg fenntartották házasságukat a gyerekek, a „birtok” vagy „vagyon” miatt, de ezt nem nevezném boldogságnak! (Polgári körökben pedig nem feltétlenül szeretőt tartottak - persze ez is vagyon függő volt - hanem orvoshoz jártak „hisztéria kezelésre”!)

Szóval, azok az idők sem voltak jobbak, csupán csak más volt, előnyeivel, hátrányaival – aminek részleteire nem nagyon térnék ki, mert részletes magyarázata túl hosszú lenne, és ez az oldal nem erre a célra szolgál!

És hogy pozitívat is írjak 22-es véleményéről, abban igaza van, hogy manapság rengeteg a válás. Hamar kiderül, hogy az „álompár” csak álom és jön az ébredés és a szomorú valóság, hogy az esküvőre elköltött százezrek vagy milliók csak felesleges pénzkidobás volt a szülők részéről, eredménye pedig nulla, mert a gyerekek elválnak.

Ám azt, hogy szükségképpen minden olyan kapcsolat, amely válással végződött, az csak azért következett volna be, mert a felek között „normális” 2-3 év korkülönbség lett volna – hamis!

Pontosan úgy, mint ahogyan az is, hogy ha nagy (11 év) korkülönbség lett volna a házasulandó felek között!

Azonban az igaz, hogy mai társadalmunkban a nagy korkülönbségű házasságok inkább válással végződnek, mert egy idő után a fiatalabb (általában a nő) nem hajlandó „hozzáöregedni” korábbi választottjához és inkább úgy érzi, hogy a választott kapcsolata miatt elpazarolta fiatalságát egy olyan személyre, aki most nem akar (vagy már nem tud) hozzáfiatalodni sem agyban (gondolkodásban) sem pedig fizikai(teljesítés) értelemben.

Ám - mint ahogyan korábban is írtam - erről nem Neked, hanem gyermekednek kell döntenie, Te csupán (irányzott) kérdéseket tudsz neki feltenni, amire ő majd a számára megfelelő válaszokat adja majd.