Ilyen nagy különbség lenne abban, hogy egyesek szerint egy párkapcsolatban milyen viselkedés elfogadható?

Számomra sem elképzelhető, hogy a párom megüssön engem, vagy fordítva. Az már szerintem is a vég lenne.

22/L, párom pedig 30/F...

Igen. De szerintem azt senki nem írta,hogy tűrné hogy a párja agyba főbe verje. Volt egy olyan komment, hogy pont azok akik égre földre esküdöznek, hogy egy pofon és itt a vég, na pont azok akik tűrnének a végtelenségig. Az én véleményem az volt, akkor bocsátanám meg,ha a pofozkodást én kezdeném, akkor végül is a párom csak visszaütne. Az biztos, hogy a fizikai ereje nagyobb, de végül is ő sem csinált mást. Nem volt még példa nálunk a pofozkodásra, mind a kettőnk normális szocializált ember, és a kompromisszumok híve.

Volt egy olyan komment is, hogy sok nő egyszerűen kiprovokálja a pofont. Na ezzel is mélységesen egyetértek nő létemre, nagyon sokszor bennem is pattanásig feszül a húr,mert se a meggyőzés se a szép szó se a csúnya nem használ, a legtöbb nő olyan hülye, hogy simán kiérdemelne egy pofont, na de hát szerencsére nekem nem kell egy nővel együttélnem:)

Azért ne felejtsd el, hogy előbb nyakonöntötte őt hideg vízzel. Szerintem ha ez belefér, akkor a pofon is.

Azért erre szerintem a pofon a minimum.

Ahol nem fér bele a pofon, ott a leöntés vízzel se férjen már bele!

Az se normális, ha a nő üti a férjét, vagy szekálja, vagy locsolja, vagy nemtom, és ha szerencsétlennél egyszer elszakad a cérna, akko ő a vadállat.

Attól, hogy valaki terhes, még nics bármire feljogosítva.

Még ha hülye akkor sem veszélyeztetheti akörnyezetét következmény nélkül.

Egy nő. Aki nem veri a férjét, és nem is locsolgatja.

(de tudnék olyat tenni szegénnyel, hogy belém állítsa a kést. Mindenkinél van egy határ, csak el kell érni. Illetve nem muszáj ugye.)

Ha téged álmodból egy vödör hideg víz ébresztene, pl. mit reagálnál úgy spontánul?

Szia!

Persze, hogy minden párkapcsolatban más az elfogadható viselkedés, hiszen szerencsére nem vagyunk egyformák.

Nálunk édesapámék nagyon italoztak és olyankor nagyon agresszívak voltak az élettársával. Nem emlékszem pontosan dolgokra, de arra tökéletesen, hogy amikor én kb. 9 éves lehettem, akkor szenteste betütükéztek, aminek az lett a vége, hogy a halászlé tányérostúl a mosogatóban, a karácsonyfa mindenestül pedig a bérház udvarán kötött ki.

Na ebből kifolyólag én nem tűröm, hogy részegen vitatkozzunk a férjemmel, elég jól tűröm az alkoholizálást, na nem minden nap, de alkalmakkor felőlem négykézláb is hazamászhat, egészen addig, amíg nem kötözködő részeg, hanem jópofa részeg. Ha már kezd kötözködni, vitatkozni (azért ahhoz nagyon-nagyon sokat kell, hogy igyon, a 10 év alatt talán háromszor volt ilyen), inkább otthagyom a francba, majd másnap-harmadnap átbeszéljük a dolgokat. Ugyanez vonatkozik a másnaposságra, tök fölösleges másnapos emberrel vitatkozni.

De például józan fejjel simán ordítunk egymással, leginkább én vele, mert egyszerűen kihozza belőlem az állatot. Ő az a fajta ember, aki csak néz kivert kutya tekintettel, de látod rajta, hogy baromira nem érti, hogy miért akadtál ki, azt gondolja, ha bólogat mindenre,

akkor hamar lenyugszom. Na pont nem ezt éri el vele.

Nálunk az ordítás belefér, már ő is rájött, hogy inkább kiordítom magam, elmegy a lila felhő és akkor normálisan meg tudjuk beszélni a dolgokat. Nekem erre van szükségem, másnak a fürdőszoba kisikálása - ismerek ilyet :) Amikor tele van a puttonya, az utolsó fuga-koszt is kisikálja, amikorra végez, addigra lenyugszik annyira, hogy tudjon beszélni.

De például nálunk az nem elfogadható, hogy a vita közepén otthagyjuk egymást és az egyikünk elmegy itthonról. Ugyanúgy nem, ahogyan az sem, hogy haraggal nem fekszünk le aludni. Ha kell az egész éjszakát átbeszéljük, de egyikünkben sem maradhat vélt és valós sérelem. Számomra az furcsa, hogy két szerelmes pár képes hetekig nem egymáshoz szólni, mert az egyiknél (jogosan vagy sem, lényegtelen) becsípődött valami.

Az egyik kérdésnél egyébként én írtam, hogy én már voltam olyan szituációban a férjemmel, hogy azon csodálkoztam, hogy nem pofozott fel, mert annyira ocsmányul viselkedtem. Azt a pofont meg tudtam volna bocsátani, mert megérdemeltem volna.

Szerintem azt mindenkinek magának kell tudnia, hogy mi fér bele, mi nem. Nyilván más esetben nem férne bele a pofon, de akkor belefért volna. Se előtte, se utána nem voltunk még hasonló szituációban, korábban én is azt mondtam, hogy engem egyszer üthet meg férfi (az ex meg is tette, csomagoltam is), de a konkrét szituáció után átgondoltam a dolgokat. Most azt vallom, hogy igen, előfordulhat olyan helyzet, ahol a nő megérdemli.

Szerintem ennél sokkal több is belefér. Nem azért házasodtunk hog yelváljunk. Ha gond van meg kell oldani. Ha rossz történik, jóvá kell tenni. Sok minden történhet, elszaladni nem megoldás.

Egymás mellé vagyunk rendelve. Igéretet tettünk, a sírig.

Ezt mi oldhatja fel?

Diplomás középosztálybeli nő.

Igazából ez csak elmélet , nem tapasztalat nálam. De én nem szakítanék eg ypofonért. Vannak fontosabb dolgok ennél. Főleg, ha direkt kiprovokálom.

Ha egy olyan kérdésre, ami a határokat puhatolja, a középtől eltérő választ adok, az hasznos. Ha nem szimpatikus valakinek, azttól még hasznos. Mivel ezt kérdi. Hogy tényleg-e? Tényleg. Egy pofon nem számít. Az számít hogyan élünk. Ha szépen élünk, akkor miért ne férne bele egy pofon? Nem a folyamatos ütlegelés...

Nekem egy pofon sokkal inkább belefér ,mint az érzelementesség vagy álszentség.

Nem hiszem, hogy ha egyszer adna egy pofont, vag yén adnék abból egyenesen következik, hogy holnap eltöröm a boráit. Ja most jut eszembe, pofon is vágtam. Kicsit meglepődött de tulajdonképpen tetszettt neki. És megértette amit szóval nem tudtam elmagyarázni.

9:43 nő.

Ez a válasz hasznos.