Ilyen nagy különbség lenne abban, hogy egyesek szerint egy párkapcsolatban milyen viselkedés elfogadható?
Teljesen megdöbbentem 2 kérdésen ami itt szerepelt. A válaszokból kiderült, hogy sokan elfogadhatónak tartanak egy pofont a párkapcsolatban. Körbekérdeztem a családi, baráti és munkahelyi környezetemben és a legtöbb nő és férfi (általában 30-50 éves emberek) szerint még az ordítozás sem normális egy párkapcsolatban. Az ütést pedig (akár nő üt akár férfi) senki nem tartotta indokolhatónak és a kapcsolat végleges megromlásának, végének értelmezte.
Ilyen nagy szocializációs különbségek lennének?
Hát engem úgy agyon vert acélbetétes bakanccsal a volt élettársam a nyílt utcán, hogy kórházba kerültem, rendőrségi ügy lett belőle, de mivel nem látta senki, még pénzbírságot se szabtak ki rá, nemhogy börtönbe csukják. Ez van Magyarországon!
Én soha többet nem beszéltem vele..
Ezek után ha valaki már csak megszorítaná a kezem otthagynám a p...ba!
Van olyan, hogy egy nő megérdemel egy pofont.
Rosszul vagyok azoktól a nőktől, akik tudják, hogy bármilyen ocsmányságot mondhatnak a párjuknak, az úgyse üti meg őket. Rájuk simán rájuk férne egy nevelő célzatú nyakleves.
23/L
Mi rendíti meg jobban a gyereket?
Ha alkalmanként (6 havonta-évente egyszer-kétszer) ordít anya apával és fordítva 3 percet, majd megbeszélik a dolgokat és minden szuper VAGY ha ugyanilyen gyakorisággal napokig-hetekig nem beszélnek egymással a szülők, esetleg a gyerekkel üzengetnek egymásnak?
Szerintem ez utóbbi károsabb a gyerekre.
Egyébként meg nem azt írtam, hogy rendszeresen ordítunk egymással, hanem azt, hogy a mi kapcsolatunkba ez belefér.
Csak ismételni tudom magamat: aki kardoskodik amellett, hogy igenis egy pofon nem fér bele, csomagolni, gyereket vinni, válni, mert holnap már agyonver, mert nincs megállás a lejtőn, stb. az még nem volt olyan szituációban, amikor arra döbbent rá, hogy ha (!) most megtörtént volna, akkor megérdemelte volna a pofont. Nem ítélem el az ilyen embereket, én is ilyen voltam, de azóta kerültem olyan szituációba, hogy átgondoltam az álláspontomat.
És még mielőtt megint kapnék a fejemre: nyilván nem az acélbetétessel összerugdosó "férfi"-ról beszélek. Én is elhagytam az exemet egy pofonért, mert ismertem őt annyira, hogy tudjam, máskor is elő fog fordulni. De akkor közel sem olyan volt a szituáció, mint a férjemmel. Ha jól emlékszem azért kaptam a pofont, mert nem fehér inget vasaltam a hétvégi szolgálatra. Ja, mert rendőr az illető. Az ilyenre azt mondom, hogy csomagolni, menni.
Nem vagyok ettől boldogtalanabb házasságban, nem kell engem sajnálni, meg rámsütni a bélyeget, hogy az nem kapcsolat. Azt gondolom, hogy senkinek nincs joga elítélni engem vagy a házasságomat, azért mert náluk nem fér bele az, ami nálunk belefér. Ilyen alapon minden házasság boldogtalan, mert mindenhol van olyan, ami másnál elfogadhatatlan.
Üdv: 9:30-as
Választ kaptam, tényleg nagy különbségek vannak.
Sokan érvelnek itt azzal, hogy a nő "provokál".
Nem értem, nekem az is természetes, hogy én nem provokálok. Elmondom a véleményem, a párom is elmondja és kész. Vitatkozni szoktunk, de soha nem kiabálnánk egymással. (Pedig több mint 20 év alatt sokmindenen keresztülmentünk, de üvöltözésnek nem látom értelmét. Párom elég hirtelen haragú, ő ilyenkor kéri, hogy hagyjam 5 percet, az alatt kidurrogja magát, míg járkál fel alá.)
De hallgatni se hallgatnánk napokig, ha vélménykülönbség van azt megbeszéljük.
A kérdést csak azért tettem fel, mert tényleg szivenütött a különbség, mert eddig ebbe nem gondoltam bele.
Most úgy látom a környezetnek, a családnak sokkal nagyobb szerepe van a személyiségfejlődésben mint eddig gondoltam és mégjobban megértem a szüleimet (és lassan magamat) amikor a barátaim bemutatásakor első kérdésük a szülőkre irányult. (Ösztönösen én is ezt csinálom a gyerekeimnél)
Mostmár jobban tudatosult is bennem, hogy miért.
A Monika Show befutasa ota gondolom azt,h a nok sok esetben megerdemlik a pofont, mert nagyon ocsmanyan tudnak veszekedni es most nem is a kiabalasra gondolok.
Viszont azokat sem sajnalom,akiket meghupal a ferjuk ok nelkul, mert a legtobb nem eleg eros ahhoz,h otthagyjak oket.
Mind a 2 kérdés ugyanerre vonatkozott?
Egy hasonló kérdésre én is válaszoltam: szerintem e tettlegesség semmilyen esetben sem megoldás, sem párkapcsolatban, sem anya-gyerek kapcsolatban, sem testvér-testvér kapcsolatban, sem barát-barát kapcsolatban...
Persze, nem azt mondom, van, amikor a gyereknek igenis le kell, hogy keverjen egyet az apja, de azt is csak bizonyos korban.
Szóval nem tudom, miért gondolhatja úgy sok ember, hogy egy pofon még nem a vég. Ha az én párom engem meg merne ütni, biztos, hogy az lenne az utolsó, hogy hozzám ért, és a szemembe nézett. De lehet, hogy a mai erőszakos világban sok ember már hozzászokott ehhez... :S (23/L)
szia!
Tök jogos a kérdésed!
Volt olyan kérdés, ahol előjött az , hogy ordibál vele ; néha üti a feleséget a párja; meg ha nem tetszik neki valami rohan haza a "mamihoz".
Én nem kritizálok senkit, ez egy olyan oldal, ahol mki megírhatja a saját véleményét. Hát én is leírtam , hogy nekem még az ordibálás se fér bele egy társ/párkapcsolatba , pláne hogy megütnek egy nőt.Na, lepontozás egyből. Nem értettem. Igen , van hogy provokál egy nő, de azt jobb "otthagyni" 10 percre , hadd hisztizze ki magát. A férjemmel mi is vitatkozunk, (mert ugye nem mindenben érthetünk egyet 100%osan)de nem veszekszünk, főleg nem ordibálunk. Nekem még ez se fér bele.Nyugodt típusú emberek vagyunk, így szeretünk (együtt)élni is.
Ha egy nő csak azért tiszteli a férjét, és marad vele, mert fél tőle, és elhiszi, hogy ez belefér a kapcsiba, és csak azért nem vál el tőle, mert ha egyszer házasok akkor mi értelme elválni, az ilyen buta nő meg is érdemli, hogy verjék, már bocs. Tuti hogy a legnagyobb szerelemből is kiábrándulnék, ha engem bántanának. Elhiszem, hogy pénz hiányában, vádaskodó férjjel, meg gyerekekkel nehéz költözni, de aki önszántából maradna vele, az nem normális, sőt ha vannak gyerekek őket is veszélyeztetné, szerintem még egy hajléktalan szálló is jobb annál, mnithogy megverjenek nap mnit nap brutálisan, az nem csak a testnek árt, de örökké tartó lelki sérülést iso koz, ami egy életre tönkreteszi az embert, és az a többi kapcsolatára is ki fog hatni.
Biztos van egy barát, egy rokon aki tudna segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!