Miért ilyenek itthon?
Voltak, vannak pszichés problémáim és nem látom azt hogy elfogadnának.
Amikor kiderült az volt hogy a testvérem becsukta a konyhaajtót és suttogva kezdett el beszélni anyámmal hogy véletlenül se halljam. Amúgy jellemző ez a viselkedés velem szemben, nem mondják a szemembe a bajukat inkább kibeszélnek, leginkább a nővérem ilyen, legszívesebben lelökném a lépcsőn ilyenkor. Ja és úgy beszél velem mintha nem lennék egyenrangú ember, hanem egy 5 éves gyerek, vagy egy darab szar.
Apám egy durván indulatos ember akitől még a pshichológus is megijedt régebben. Ha valami nem úgy van ahogy ő akarja vagy ellentmondanak neki rögtön kiabál, de mellé olyan hangja van mint egy dühös vadállatnak, kisebb koromban féltem tőle és kerültem, manapság is kerülöm ha tudom hogy részeg, vagy úgy jön hogy becsapja maga után az ajtót, trappol mint egy elefánt. Multkor azért üvöltött le mert kilukadt a biciklim kereke. Manapság vissza szoktam beszélni neki, megmondom neki durván a véleményemet, leoltottam és nagyon jól esett.
Anyámmal sokat, veszekedtek, veszekednek általában azért mert apám részeg és téveszméket gyárt, elkezd hülyén viselkedni, el meri mondani amit józanul nem. De ezek a téveszmék amiket kitalál kicsit rémesek, és volt hogy józanul is kiállt az agyréme mellett.
Nem tudja észérvekkel alátámasztani a mondanivalóját. Nem tudom anyukám hogy bírta ki mellette, de legalább nem hagyja magát és elmondja neki a véleményét ha nagyon muszáj, de hiába.
A testvéreim ahelyett hogy mondanának apámnak valamit inkább kibeszélik, röhögnek rajta, én nem vagyok olyan, hogy, partner legyek ebben mert tudom hogy milyen rossz.
Úgy érzem hogy nekem soha nem lehetett véleményem, mindig én voltam a kisfiu aki mindent jol csinál, pár éve hogy elkezdtem kiállni magamért, próbálok önállósodni a magam módján jobban átlátom a dolgokat. Amúgy meg olyanok a szüleim hogy mindent el akarnak intézni helyettem ez ellen is küzdök már egy ideje.
20/F
Nekem egyébként depresszio és szorongás a problémám, meg az hogy szekáltak az osztálytársaim.
Első, ez sajnos nem olyan egyszerű egy szorongásos, depressziós embernek.
Kedves kérdező! Azért valahol egyet kell értenem az első válaszolóval, még akkor is ha fogalmazhatott volna finomabban. Én magam is küszködtem ilyennel. Akkor lettem jobban mikor elkerültem a család mellől - ugyanis egy ilyen környezet nagyon sokat árthat . Ne várd hogy jobban leszel, jobb lesz a helyzetezd amíg napi szinten bántanak.
Szóval amint lehet menekülj onnan! Enyhülni fognak a problémák ha magad leszel. Ha pedig egyedül nem boldogulsz, ne szégyellj szakemberhez fordulni. Nekem segített.
Demagóg hazugság az utolsó válasz azon eleme, hogy az ellátással együtt a viselkedés is minden esetben.
Nem vagyok köteles senki aljasságát eltűrni, akkor se, ha eltart (ami amúgy a szülő kötelessége fenottkorig, de utana se jog az aljasságra). Az a démon, akit nálunk otthon apának kellett hívni, szerencsére már megrohadt, de jól esett volna minimum nyomorekra verni. Mert azt érdemelte volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!