Hogyan mondjam el, hogy van barátom, ha tudom, hogy nem fogják elfogadni?

Ha nem erősen sőtét a bőrszíne akkor ha esetleg rákérdeznek mond azt , hogy sokat voltatok a strandon :D

De am mutasd be és kész...srác előtt úgysem fognak pattogni.

Utánna meg mondjanak amit akarnak.

"és szüleim nem csípik az ilyen arab emberkéket"

Teljesen igazuk van. Te meg fogd meg a herceged kezét és irány Afrika. Én speciel páros lábbal rúgnálak ki mindkettőtöket, szigorúan raszsizmus-mentesen, pusztán elővigyázatoságból :)

Mikor a nővérem bemutatta a barátját a szüleimnek teljesen elfogadóak voltak vele szemben, mert mindenkinek kell adni egy esélyt. Ez 1993ban történt egy kisvárosban Szabolcsban.

Azóta is együtt vannak három gyerekük van és boldogan élnek.

Szóval ne félj bemutatni a barátodat! Ha nem lesz nekik szimpatikus akkor legfeljebb ritkábban látják majd az ősök.

Mond el nekik szépen. Ha nem teszed, a párod úgy veheti joggal, hogy szégyenled a származását.

Nem minden arab származású ember muzulmán (főleg Marokkóban) és nem minden muszlim terrorista. Ezt észbe kellene vésni végre.

Most jöhet bárki a "hogyan bánnak a nőkkel"-dumával. Csak ne felejtsük el, hogyan áll ma a nők helyzete Magyarországon (lásd: családon belüli erőszak, munkahelyi diszkrimináció). Az a baj, hogy az ilyen emberek többsége nem ismeri az arab kultúrákat, csak ítélkezik felettük.

Én 20 éves fejjel egy nyarat töltöttem el tavaly Szíria éppen visszafoglalt részén a férjemmel, segítve a visszatelepülést. Furcsa volt, de egyáltalán nem bántak velem kirekesztően a férfiak. Ugyanazt a munkát végeztem, mint ők, egy asztalnál ettünk és rengeteget beszélgettünk.

A feleségeikkel igaz, elég lekezelően bánnak mások előtt (amúgy a Biblia sem ír másképpen a nőkről, mint a Próféta), de otthon vagy a férj anyja, vagy a feleség hordja a nadrágot, a férfi feladata pedig az, hogy megvédje őt.

A kérdező párja azonban lehet betelepült, esetleg már Magyarországon is. Ők pedig már erősen asszimilálódhattak...