Ilyenkor mit lehet tenni? Hogyan értessem meg velük, hogy amit főztek azt egyék is meg?

Előre is elnézést a hosszú leírásért!

Egy korábbi kérdésben már említett dolog miatt összevesztem a szüleimmel, így ők közölték velem, hogy vagy el viszem tőlük a cuccaimat (nem mondhatnám, hogy sok minden lett volna ott, javarészt csak könyvek, meg pár fényképalbum), vagy kidobálnak mindent. Átkocsikáztam egy ismerőssel az ország másik felébe, hogy az előre megbeszéltek napon elhozhassam a dolgaim. A szüleim mégsem voltak otthon, mert inkább átléptek a nővéremhez (120km-re lakik tőlük) mindenféle különösebb ok nélkül. Volt saját kulcsom, ezért be tudtam menni a házba. Mindent ingóságom összeszedtem, utána munkatársammal megvártuk, amíg este hazaértek (22 körül értek csak haza). Meglepődtek, hogy még ott voltunk. Mondtam, hogy másnap korán reggel jövünk a bedobozolt holmikért, amin kiakadtak, mert mi az, hogy bementünk a házba. Másnap bepakoltunk a kocsiba, közben végighallgathattuk a "szemét-hálátlan-gyerek-aki-csak-rosszat-akar-a-családjának" című előadást anyám jóvoltából. Azzal köszöntek el, hogy nem akarnak többé látni. (Ez volt húsvét előtt.)

Az eset után nem is hallottam róluk egy darabig. Aztán múlthéten felhívtak, hogy akkor mikor megyek haza, hogy segítsek nekik a földeken, meg anyának a boltban. Mikor mondtam, hogy semmikor, mert nyáron melózok, felháborodottan nekiállt velem üvöltözni anyám, hogy akkor most ki segít majd nekik, aztán rám csapta a telefont. Azóta napi szinten hívogatnak, de már fel sem veszem nekik, mivel hiába próbáltam elmagyarázni, hogy ez nem így megy, nem érdekli őket, csak kántálnak tovább.

A végtelenségig nem játszhatom el, hogy nem veszem fel a telefont, viszont számot sem szeretnék cserélni. Az észérvekre nem hallgatnak. Hogyan tudnám leállítani őket? Egyáltalán van erre jó megoldás?