Anyukám képtelen elfogadni, hogy meleg vagyok, mit lehet tenni? 16L
Tavaly decemberben tudta meg, véletlen. Egy hónappal az előtt, amikorra a vallomást akartam. Mindig hangoztatta, hogy o ugyan úgy szeretne akkor is ha meleg lennek, mert a lánya vagyok. Viszont mikor kiderult, sirt, zokogott azt mondta o nem ezert szult meg, unokakrol álmodozott mindig is.Nem lehetett vele beszélni, elvonult. Teljesen elkeseredett. Gondoltam, persze idő kell neki, nem piszkálom mivel nehéz neki. Aztan egyutt sirtunk, megolelt es azt mondta szeret.
Azt hittem rendben lesznek a dolgok. De aztan vegig azt mondogatta, hogy ez nem igaz, majd elmulik, meg fiatal vagyok. Ez nem igaz, csak bebeszelem magamnak mert ez a meno most. Biztos meg lehet gyógyulni. Azt mondta szo se lehet róla, hogy apanak elmondjuk mert ez változni fog es o sokkal rosszabbul reagálna. Azóta pedig ugy tesz mintha semmiről se tudna. Mindig kérdezi tetszik e mar valamelyik fiu, szinte minden nap. Es meg csak beszélni se tudok vele mert ugy csinál mintha nem hallana.
Ez nagyon faj, nekem anyukám a legfontosabb a világon es szörnyen buntudatom van amiért ezt teszem vele. Annyira próbálok 'normalis' lenni, a barátnomtol is eltiltott, kesobb szakítottunk is mert fajt latni anya szomoru arcát. 2 tantárgyból fogok potvizsgazni(a tanárok nem értik mi tortent,hiszen jo tanulok voltam), a hajam marok számra hullik, orankent kelek fel éjszaka, folyton ideges vagyok es sirhatnekom van, úgy érzem tönkre fogok menni. De ha kiallok magamért, hogy en akkor is az Leszek aki vagyok akkor abba anya fog belerokkani. Es nem akarom tönkre tenni ot.
A mostani helyzet számomra egyszerűen szornyu, mit tehetnek? Lehetnek valahogyan normalis? Amióta az eszemet tudom tetszenek a lanyok, ezen egyszerűen képtelen vagyok változtatni, pedig próbáltam, eskuszom, hogy próbáltam fiúkkal járni de mar maga a gondolat is szornyu, hogy férfivel kene egyutt lennem.
akkor is sok kamasz csak azért vonzódik a másik nemhez, mert önmagával sincs tisztában vagy teszem azt a másik oldallal jobban megérteti magát ezért azt hiszi ő tényleg meleg. Persze van aki genetikailag ilyen, épp ezért mondom hogy az idő majd megoldja hogy valaki tényleg az e vagy sem.én is vonzódtam egy ideig a lányokhoz és most mégis férjnél vagyok és akkor tényleg azt hittem hogy leszbi vagyok, de aztán rájöttem hogy csak a fiúkkal nem jöttem ki jól a lányokkal meg igen ezért félreértettem az érzéseimet.
off: Szóval csak azért mert modern világot élünk nem kell egyből védelmezőn odaugrani, hogy jaj te meleg/leszbi vagy akkor támogassunk! mert a mai világkép ezt várja el és aki nem ezt teszi az undorító (mi ez ha nem ugyanolyan megkülönböztetés, mint a melegek utálata!?)
32 # Én nem azért adtam neki igazat, mert "a világ ezt várja el, hogy támogassuk". Szó nincs róla! Én a véleményemet írtam le, úgyhogy légyszíves ne képzelj bele olyanokat, ami ott sincs. Soha nem támogatnék azért valakit, mert ezt várják el, mindig is önálló, igényes gondolataim voltak és lesznek is.
"akkor is sok kamasz csak azért vonzódik a másik nemhez, mert önmagával sincs tisztában vagy teszem azt a másik oldallal jobban megérteti magát ezért azt hiszi ő tényleg meleg."
Ez is csak részben igaz. Már megint általánosítani akarsz, ez a te bajod. Nálad igaz, másoknál pedig nem, mert tényleg leszbikus/meleg mondjuk.
Ne vondd kétségbe mások szavait, érzéseit. Ő leírta, hogy szerelmes, nem csupán vonzódik a másik nemhez, hanem konkrétan szerelmes. A szerelmet nem lehet összetéveszteni más érzelemmel.
33 vagyok ismét. Folytatom az előbbit: sőt, amikor fiúkról kérdezik, akkor pedig egyenesen viszolyog már a kérdéstől is. Egy heteroban ez fel sem merül, hogy viszolyognia kelljen, ha fiúkról van szó...
Ha valaki sikertelen a fiúknál, akkor inkább sóvárog, hogy neki is legyen barátja, nem pedig viszolyog amikor szóba kerülnek a fiúk...
Eléggé egyértelmű - legalábbis nekem kezdettől fogva az volt -, hogy valós szerelmet és valós igazi vonzalmat érez más lányok iránt a kérdést feltevő.
én nem azt mondtam hogy a kérdező nem leszbi és hagyjuk az éreztem hogy az igaz szerelem-.-" én is azt hittem tiszta szívből hogy szerelmes vagyok egy lányba azóta a férjem mellett rájöttem(mert már volt több tapasztalat) hogy annak köze sem volt a szerelemhez. És én azt mondtam oké egyelőre fogadjuk el, hogy leszbi,de azért várjunk pár évet amíg a személyisége kiforr. Én csak akkor hiszem el hogy tényleg az ha pl. 3 év múlva is ezt vallja. Ha nekem el kell fogadnom a ti véleményeteket, akkor ti miért nem fogadjátok el az enyémet?
off: ez a probléma a mai világgal mert tolerálni kell mindenkit és mindent,de akkor ebben az értelemben a nem tolerálást is tolerálni kéne(ja hogy az már nem megy mert valakit utálni kell és kész)fröcsöghettek hogy fogadjam el a kiskamasz érzéseit,de én csak pár mondat alapján nem leszek meggyőzve.Én is ideírhatnék egy monológot hogy mennyire szeretem a lányokat és máris a fél társaság engem támogatna holott semmit nem tudnak rólam. A szülőt is valamilyen szinten megértem (bepánikolt és nem tudja ezt feldolgozni) az más hogy rosszul áll a dologhoz hozzá.
Milyen érdekes, hogy azt mindenki tök elfogadhatónak találja, hogy én 16 éves koromban már régen tisztában voltam vele, hogy heteroszexuális vagyok, de azt képtelenek elhinni, hogy valaki ennyi idősen tudja magáról, hogy meleg, főleg miután ilyeneket ír, hogy viszolyog attól, hogy ellenkező neműekkel létesítsen kapcsolatot.
Kérdező, anyukád egy barom, már bocsánat. Nem fér a fejembe, hogy hogy képes valaki tönkretenni a lánya életét - mert bocs, ha valakinek csomókban hullik a haja, és nem tud átaludni egy éjszakát az anyja által okozott stressztől, annak tönkreteszi az anyja az életét - csak azért, mert nem úgy él, ahogy azt ő helyesnek látja. Én a helyedben igyekeznék a kettőnk között lévő kontaktust a minimálisra csökkenteni, és minél előbb lelécelni otthonról. Ha pedig találsz egy másik lányt, akivel párkapcsolatot tudsz létesíteni, akkor akár csúnya dolog, akár nem, hazudj. Ja, és ne legyen bűntudatod azért, mert meleg vagy, mert 1. nem tehetsz róla, 2. ha a te választásod lenne, akkor sem hinném, hogy normális lenne ezért bántani téged, hiszen senkinek sem ártasz vele, 3. az egyetlen, akinek ebben a történetben bűntudata kellene, hogy legyen, az anyád.
Meg lehet gyògyulni?
Ez nem betegseg... rosszul all hozza.
Ettol meg lehet unokaja.
Abban igaza van h talan meg valtozhat a dolog. Heterok is jonnek ra olykor, hogy megsem azok.:)
Sztem hagyd ra , ne vedd magadra. Ne beszelj errol, a TE dolgod. Mondd neki h igen lehet h valtozni fog de most ez van, es ha nem tamogat inkabb ne beszeljetek errol.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!