Anyukám képtelen elfogadni, hogy meleg vagyok, mit lehet tenni? 16L

Ne keverjétek a szexuális orientációt a nemi identitással. Két teljesen más dologról van szó. A kérdező a nemi identitásról nem írt, de úgy tűnik, lánynak érzi magát, e téren minden roppant egyszerű. Viszont a lányokhoz vonzódik, a leírás alapján szinte biztosra veszem, hogy valóban meleg.

Már 16 éves. Csak mert vannak, akik ilyenkor azt sem tudják, mik, elég sokan már érzik, mi van. Én már óvodásként sejtettem, hogy a nemi identitásom nem OK (a szexuális orientációm sosem érdekelt, amúgy az sem normális), de 17-18 évesen már nagyon tudtam (korábban nem jött elő a dolog, nem érdekelt a nemem, nem tekintettem magam se fiúnak, se lánynak. pedig nem vagyok semlegesnemű sem). Azóta több évtized eltelt, de most sem vagyok érettebb, mint akkor, legalábbis az ilyen témák megítélésében...

Ha csak összejött volna egy lánnyal, én sem gondolnám, hogy tuti meleg, a mai világban ez, ugye, megtörténhet csak úgy is, egyes körökben divatos meg minden. De a kérdező írta, hogy próbálkozott s nem ment neki a dolog. Ahogy én megpróbáltam beleerőltetni magam a 2 doboz egyikébe és sehogyse ment.

8-as vagyok. Teljesen mindegy - ha esetleg téved is a kérdező -, hogy fiút, vagy lányt szeret, vagy később fiút, most lányt! Teljesen mindegy, irreleváns a probléma megítélésében!

Mert a probléma nem ezzel van, hanem az anyjával! Annak a nőnek adott ügyre adott reakciójával! Hogy teljesen tönkreteszi a lányát és zsarnokoskodik rajta, csak azért, mert nem a megszokott "standard"-ben folyik a meder, és ő ezt képtelen felfogni, feldolgozni, és elfogadni! Meg akarja erőszakolni a lánya természetét, és tönkrevágja a lányát!

EZ nem szeretet!

Semmi égbekiáltó bűnt nem követett el, nem lopott, nem ölt, stb!

Az, hogy kit és mit szeret, és kihez vonzódik, majdhogynem magánügy! Ha ő ilyen, akkor ilyen! Semmivel nem lett emiatt kevésbé szerethetőbb, ugyanarról az emberről beszélünk!

Itt az anyjával és a reakciójával vannak qrva nagy gondok!

Nagyon gyorsan költözzön el kérdező, mert ez csak rosszabb lesz!

Az anyja meg keressen fel egy szakorvost, mert ilyen erőszakos magatartást, csak azért, mert nem az lett amit ő elképzelt, és emiatt ilyen agresszív fúria lett (vagy volt is, de most jön ki élesen), ilyet nem tehet! Beteg ez a nő, és továbbra is fenntartom, hogy ez NEM szeretet!

Nekem teljesen természetes lenne, hogy kit-mit szeret a lányom, mert nem ez alapján ítélném meg!

Nekem a lányom boldogsága lenne a legfontosabb, és ha ezt egy nőben/lányban találja meg, akkor abban! Teljesen mindegy, a lényeg a szeretet, összetartozás! Na nehogy már emiatt menjek a falnak és tegyem tönkre a saját lányom életét is!

Kőkemény hetero nő létemre mondom ezt, soha sem volt nővel kapcsolatom, és nem is lesz!

Én a homofób válaszokban azt találom a legjobbnak, mikor azzal érvelnek, hogy nem normális ( ezt mégis ki dönti el, és milyen jogon?), mert csak az a kapcsolat természetes és helyes, amiböl lehet gyerek. Én mindig ilyenkor csodálkozok rá, hogy tulajdonképpen egy bünös és természetellenes kapcsolatban élek, pedig még Isten áldását is megkaptuk rá. Nálunk ugyanis hagyományos a felállás, teljesen hetero kapcsolat, csak éppen az egész orvosi kamara sem tudott nekünk gyereket csinálni. Akkor most az én anyukám is verje a fejét a falba, hogy a lány olyan pár választott, akitöl nem lehet gyereke? ( Amúgy jelezném, ha szeretnének, a leszbikus nök is tudnak szülni, max. nem közös gyereket, de tudnak)

Ha nekem lenne gyerekem, én elfogadnám olyannak amilyen, mindegy milyen nemü a párja. Mellesleg ez már az anyaméhben eldöl, melyik nemhez fogsz vonzódni. Ha te tudod, hogy a lányokhoz, akkor a lányokhoz, ha esetleg késöbb máshogy látod, az is oké. Nekem van több homoszexuális ismerösöm, volt aki azt mondta, ö mindig is tudta, volt aki csak késöbb jött rá.

Én megpróbálnék egyszer beszélni anyukámmal, és elmagyarázni neki mit érzek, és miért fáj amit tesz. Ha nem érti meg, nem eröltetnem vele a bizalmas kapcsolatot.