Nektek ki a fontosabb? A gyereketek vagy a szerelmetek/férjetek/feleségetek?

#50 "Akinek nem fontos, hogy "a vérvonalának legyen folytatása", annál ez a kérdés fel sem merül, úgyhogy nem tudom, minek írogatsz ide." - nem tudom, az felmerült-e benned, hogy a legtipikusabb ilyen, a kérdésben szereplő döntési szituáció a nem tervezett terhesség esete. Az meg ugyanúgy érinti azokat is, akiknek nem fontos... egyfelől. Másfelől azoknak is lehet akár tervezetten is gyerekük, ha elfogadják, hogy a társuknak viszont fontos, és ők maguk se határozott ellenzők, csak nem fontos nekik ez a téma.

És pont itt tipikus az, hogy az egyik a társához kötődik jobban, a másik meg a gyerekhez...gyakrabban a férfi az "egyik" és a nő a "másik", de még ez sem biztos, megesik időnként fordítva is.

"azoknak is lehet akár tervezetten is gyerekük, ha elfogadják, hogy a társuknak viszont fontos, és ők maguk se határozott ellenzők, csak nem fontos nekik ez a téma. "

Így végtelenül felelőtlen dolog gyereket nemzeni/világra hozni. Félszívvel, "mindegy, hogy lesz" alapon ne legyen senki szülő. Persze, hogy az ilyen fel sem tudja fogni, mit jelent a gyerek iránt érzett szeretet és különösen a felelősségtudat, ami miatt teljesen evidens a feltett kérdésre a válasz.

Mindenesetre, amit most írtál, szöges ellentétben áll a korábbiakkal, miszerint neked nem kell ilyen pár, mert TÁRSAT keresel.:-)

Na ja, az utolsó idézett állításod az én személyes véleményem a magam életére, előtte meg "általános alanyként" írtam pár lehetőséget válaszként, hogy miért írna egy ilyen kérdéshez az, akinek nem léte kérdése a vérvonalának a továbbvitele...

Tudod, ha hihetünk a különféle statisztikáknak, a férfiak többsége a partneréhez kötődik első sorban, a nők többsége meg manapság a gyerekéhez. De ez egyik csoportban se 100/0, hanem mondjuk 67/33...

Na most én meg amit végképp nem bírok és nem is akarok elviselni, az az egyenlőtlen kapcsolat.

Másfelől, ha ezt a nagy számokban nézzük, és azt feltételezzük, hogy akinek lehetősége van, az meg is találja a saját "másik felét" az is azt mutatja, hogy az emberek cirka 1/3-a folyamatosan szívni fog...

Akkor se értem mi az hogy egyikhez jobban kötődik mint a másikhoz.

A kisbabát etetni kell, öltöztetni, gondoskodni róla. Egy felnőtt férfit nem, mert önellátó.

Ha éhes a babám és a párom a gyereknek fogom a tápszert csinálni mert a felnőtt férfi tud magának szedni a fazekbol és meg tudja egyedül enni.

Ha a gyerek nem tud elaludni akkor azon leszek, hogy elaludjon és csak ha ez megvan akkor fogok a paromhoz bújni.

Egy érett felnőtt ember belatja, hogy a kisgyerek gondoskodásra szorul és aszerint cselekszik. Vagy szarjuk le a gyereket nehogy a párunk lelki világa sérüljön?

Ha 2 ember elődönti hogy gyereket akar, akkor érdemes úgy hozzaallni, és sokszor magunkat háttérbe szorítani (pl. A gyereknek új cipő kell akkor nem magamnak veszek új táskát hanem neki cipot).

Az más ha nem közös akarat a gyerek, de ilyenkor nem is az a legfobb probléma, hogy kit szeretünk jobban....

"Akkor se értem mi az hogy egyikhez jobban kötődik mint a másikhoz."

3,5,8,15,23,27,35,42.... (válaszok ennél a kérdésnél))