Nektek ki a fontosabb? A gyereketek vagy a szerelmetek/férjetek/feleségetek?

3 gyerekem van. Ők a mindenem. De nem választanék mert irreleváns elképzelés. Nem tudok olyan szitut elkepzelni hogy választani kelljen.

Másrészt úgy gondolom hogy egy társ pótolható ha nem is rögtön. Pl.válás esetén idővel a többség újra megtalalja a boldogságot. De aki a gyermeket veszti el, ott már sosem lesz olyan mint előtte.

A gyerekemért teljes egészében én vagyok a felelős, mert én adtam neki életet, a páromért kevésbé, ő felnőtt. A gyereknek van rám jobban szüksége, az ő életét nekem kell alakítani a lehető legjobban, amíg önálló nem lesz.

Számomra ez nem elsősorban érzelmi kérdés, ha egyáltalán felmerül ilyesmi. Amennyiben a párom állítana választás elé valamilyen okból (bár el sem tudok képzelni ilyen szitut), akkor amúgy is lenullázná felé ő maga az érzelmi részt.

Egyszer a férjemmel beszélgettünk erről, hogy égő házból kiket mentene ki először. Mondtam, hogy a gyerekeimet és remélem ő is így döntene. Egyet értett. Mert a gyerekeimért az életemet adnám gondolkodás nélkül. Tehát a férjem se engem mentsen hanem a gyerekeinket. Soha nem tudnék megbocsátani se magamnak se a férjemnek ha másképp tennénk. De ezzel ő is maximálisan egyet értett.

Mert ha mi odaveszünk, akkor igaz egész életre magunkra maradunk, de a gyerekeink majd vígaszt hoznak. De ha a gyereke(i)m odavesznek, áááá fel sem foghatom, megbolondulnék.

De ez egy teljesen elvont kérdés...semmi életközelisége nincs. Sokkal nagyobb áldozat minden reggel 5:30-kor kelni (hétvégén is, éveken keresztül), a hisztis gyerekhez századszorra is nyugalommal fordulni, megoldani a problémákat a pároddal mintsem egyből elválni...ez a nagy erőfeszítés.

'én biztosan nem akarnék semmit egy olyan nőtől, aki a "férjnek és apának való"-t látja bennem, nem a férfit"

Én meg biztosan nem akarnék semmit egy olyan férfitól aki előbbvalónk hiszi magát a gyereknél. Jó lenen ha egy férfi - mire odajut hogy maga is azzá váljon - felmérné annak a súlyát hogy mit is jelent apának lenni.

"Én meg biztosan nem akarnék semmit egy olyan férfitól aki előbbvalónk hiszi magát a gyereknél." - ez tiszta mázli, mindkét fél megmenekül egy rossz kapcsolattól... egyébként én meg azt mondom, hogy mire egy nő oda jut, jó lenne, ha megtanulná annak súlyát, mint jelent TÁRSNAK lenni... és akkor már nem lehet nagy baj.

(egyébként meg kinek mit jelent az apaság/anyaság - már a biológiai állapoton túl. Biztosan függ ez a körülményektől, hogy mennyire volt közös és alapos szándék, hogy mennyire befolyásolta a párkapcsolatot, stb, stb.

Meg persze alapvetően gondolkodástól, lelki alkattól is... kinek nagyon fontos, hogy a vérvonalának legyen folytatója, kinek meg tök mindegy.