Hogy találhatnám meg az aranyközéputat ha anyukám így viselkedik velem?

Sajnos nem a legfényesebb a viszonyunk, van köztünk 40 év és sajnos ezért sok mindent nem tudok vele megértetni úgy hogy az én álláspontomat is elfogadja. Gyerekkoromban gerincferdülésem volt, közepesen nagy fokú sok orovos meg sport kellett hogy rendbe jöjjön, már amennyire sikerült, és ezalatt a pár év alatt eléggé eltávolodtam tőle, őt nem érdekelte hogy az egész gyerekkorom kárba megy csak hogy jaj nehogy műteni kelljen (amire az orvos szerint semmi esély nem volt) mindig csak az volt a mániája hogy sport meg tanulás, legyél diplomás, gyerek haza suli után rögvest stb. Elég ember kerülő is lettem így hogy sosem engedett sehova, ha tizenéves koromban eljártam inni meg haverokkal lógni ő fél óránként hívott, ha nem vettem fel rám hívta a rendőrséget hogy hozzanak haza.. És most hogy már a párommal élek se hagy nyugton, naponta felhív, mindenféle ürügyeket kitalál hogy menjek át, csinál kaját csinál ezt csinál azt. kéne neki valami amit 4 éve adott kölcsön de most pont hiányzik. Ha átmegyek akkor pedig csak kritizálja a külsőmet, a lakásomat, a páromat. van egy tarantulánk, rendszeresen felhozza témába hogy a pók hogy van?? utána pedig ilyeneket mod hogy igazán megdögölhetne az a rusnya dög.. Szóval minden türelmem elvesztettem de mégis bűntudatom van hogy már nem tudok őszintén egy szép szót hozzá szólni. Persze mindig ölelget meg puszilgat és nem vagyok képes viszonozni, mert már túl sok minden gyülemlett nekem fel. De tudom hogy alapvetően jóindulatú és azért csinálja amiket csinál mert túlzottan óv (egyke is vagyok, és lombik programos is, én megértem) Más mit reagálni hasonló helyzetben?