Saját családdal rendelkezők! Mennyit aggódtok a szüleitekért? Próbálom megtalálni az aranyközéputat.
A szüleim sajnos eléggé problémásak... Egészségügyileg is hadilábon állnak, plusz néha beüti a fejét az alkohol-gond apukámnál, ami aztán kivétel nélkül mindig kórházzal végződik. Anyagilag is nagy problémákkal küzdenek, szóval komplex a dolog.
Nekem saját családom van, elsősorban azzal kell törődnöm. De nem tudok nem gondolni a szüleim helyzetére és nap mint nap értük aggódok. Segíteni anyagilag én sem tudok, mert mi is kölcsönt törlesztünk... Sokszor úgy érzem, hogy a miattuk való aggódás teljesen leblokkol. Ki segítsen rajtuk, ha nem a gyerekük?
Aki hasonló helyzetben van, hogy oldja meg? Normális, hogy ennyit aggódok vagy ez már túlzás?
Persze, hogy normális az aggodalmad.
Szomorú, amikor felnőtt embereknek kell aggódni a felelőtlen szüleik miatt, ismerős érzés :(
Sajnos sokszor még ha tud is az ember anyagilag segíteni, nem biztos, hogy az is segítség. Pláne ahol alkohol gondok vannak. Nekem van egy ilyen idősebb rokonom is, aki magára maradt. Minél többet adtam neki, annál többet tudott inni. Annyira borzasztó, amikor hiába akarsz segíteni, ha nem partnerek benne!
Hát ha ezeket bevállalod akkor nem lesz nehéz dolgod. Annyi bébiszittert, au-pair lány keresnek itt Ausztriában (ahol én is vagyok) mint égen a csillag...
Bécs környékén rengeteget lehet találni.
unijobs.at
betreut.at
aupairworld.net
Ezeket az oldalakat tudom ajánlani, minden áldott nap vannak fent új hirdetések. Az elsőre nem, de az utolsó kettőre regisztrálni kell.
Vagy elmehetnél szobalánynak a most következő téli szezonra, ha nem akarsz messze menni, Burgenlandban is keresnek sokat, tudom, mert én is nemrég adtam be a jelentkezésem jónéhány szállodába.
Persze ezeket csak akkor ajánlom ha Ausztriában gondolkozol és tudsz németül.
Az én esetem ez: Nagyapám nagyon beteg és öreg, a lányai (anyu és keresztanyu) önmagukat összetörve 40km-ről naponta, munka után busszal odajárva ápolják őt évek óta, nem mennek bele semmilyen más megoldásba (pedig mindketten dolgoznak, de már 60 felé döcögnek).
Egy ideig a nővéremmel próbáltuk anyut terelni a helyes irányba, de egyszerűen már nem tudjuk. Ők vidéken élnek, mi Bp-en (200km-re tőlük), egyszerűen már lemondtam arról, hogy bármilyen ráhatásom legyen az életükre.
Apa és keresztapu is már a válást fontolgatják, egyszerűen már nem lehet a család nőivel együtt élni, rámegy az egész életük, kedvük, humoruk, MINDEN, erre az ügyre.
Én csak próbálom a saját életemet élni, nem hazajárni túl sokat (csak 1-2 havonta), és főleg belenyugvással nézni, ahogy tönkreteszik a saját életüket, és az én gyerekeimmel nem tudnak majd törődni. Emiatt volt, hogy haragudtam, de ma már nem, ma már nem érdekel.
27N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!