Milyen nevelés eredménye az hogy a gyerek iskolakerülő lesz?

Én is ilyen voltam annak idején, de nem rendszeresen, csak néha.

Hogy miért is lehetett?

Egyáltalán nem volt önbizalmam, hiányzott belőlem a versenyszellem, eleve mindhez úgy álltam hozzá, hogy hülye vagyok, és úgysem tudom megcsinálni.

Ráadásul anyám nagyon olyan környezetet teremtett otthon, hogy nem volt kedvem menni sehova, mert mindenütt máshol rosszul éreztem magam. Vele szerettem lenni, szerettem a csendes, nyugodt, békés környezetet, ahol elfogadnak.

Ellenben apám sosem kedvelt annyira, sosem biztatott, sosem foglalkozott velem, bármi amit csináltam, szerinte rossz volt. Így ha iskolába mentem, úgy éreztem, csak egy újabb nap, ami elvesz belőlem valamit, akkor meg minek menjek?

Hát valami ilyesmi lehetett.

Kérdés, milyen társaságba kerül a gyerek... mert van olyan, hogy a legjobb nevelés eredménye is az, hogy a gyerek elkallódik, ha az osztály nagy része balhés (és nem mindenki tudja a legjobb sulit kiválasztani a gyerekének)...

De általában eléggé közrejátszik. Az a gyerek, akinél túl nagy a teljesítménykényszer, vagy épp az ellenkezője, le sem tojják, nagyobb eséllyel züllik el.

Nem. 3 éves korától a napja nagy részét a szüleitől távol tölti. Óvoda, iskola, a társaság jobban hát rá, mint a szülők.

A nevelés ad egy alapot, de a gyerekből bármi lehet.