Egy gyereket tényleg hazugságban kell nevelni?

Az attól függ... vannak kegyes hazugságok,meg az sem mindegy,mennyi idős az a gyerek.

Van az a kor,amikor még jobb,ha nem tud mindent.

Ha "nincs rendben a szülők kapcsolata, de ők úgy gondolják minden ok" azt jelenti hogy nem szerelmesek egymásba, de tisztelik, becsülik egymást és elfogadják hogy van akitől megkapja az ágyban és a szívben azokat az érzéseket a párjuk amit ők nem tudnak neki megadni akkor fura de tényleg minden ok. A gyerekeknek az a legfontosabb hogy otthon békesség és harmónia legyen. Ha a szülők a szeretetteli légkört és harmóniát biztosítani tudják az mellett hogy nyitott a házasságuk akkor el kell ismerni hogy minden ok. Az is lehet hogy olyan dolgokat igényelnek a hálószobában amit egymásnak nem tudnak megadni. Ők ezt tudják, de a gyerekek orrára fölösleges kötni.

Ha viszont feszült és ellenséges otthon a légkör, és csak azért van mindkettőnek valakije hogy valakihez érzelmileg meneküljenek nagyon nem érdemes a gyerekek miatt együtt maradni. A gyerekeknek akkor pokol az életük egy ilyen családban.

2esnek igaza. Sokan mondják hogy a gyerekek miatt maradnak együtt, de ez csak olcsó kifogás. Nincs bátorságuk lépni. A másik,h a gyerekek rögtön megérzik h ha a szülők sumákolnak, általános a rossz hangulat a családban.

Szóval igen, nem csak hosszú, rövid távon is rosszat tesznek. Az ilyen szülőre hogy lehet felnezni?!

Elvált szülők gyerekeinek lenni rossz, de ha szülők csak "muszájból" vannak együtt az sokkal károsabb a gyerekre nézve.

A szülők kapcsolata mindig példaként szolgál a gyerekeknek pozitív vagy negatív értelemben. Az ilyen "muszáj" kapcsolatot egy kisgyerek nem tud értelmezni és ha abban nő fel, hogy anyu és apu hidegen bánnak egymással és csak vegetálnak vagy akár szenvednek a kapcsolatban, akkor tudat alatt egy negatív érzés, rosszabb esetben félelem is kialakulhat a párkapcsolattal szemben.

Sok szülő valamiért azt hiszi, hogy a gyerekek vakok pedig nem! Ha a szüleik kapcsolatában nincs szerelem, lehet hogy a probléma nem tudatosul bennük de mindenképpen érzik, hogy valami nincs rendben, és mivel ez nincs kimodva hangosan a gyerekek azt hihetik, hogy ez a normális.

Pluszban még az is előfordulhat ha a szülők nagyon hülyék később a gyereküket fogják hibáztatni, hogy nem lehetett boldog kapcsolatuk.

Nalunk ez tokeletessen mukodott ugy 16even keresztul.

A gyerekek meg kicsik voltak mikor megromlott a hazassagunk, elszalt a szerelem,mar csak ido kerdese volt, hogy kulon utakra tevedjunk.

Megbeszeltuk intelligens modon, hogy ez van sajnos kiszerettunk egymasbol. Nyitott kapcsolatban eltunk tovabb, otthon mivel tiszteltuk egymast semmi nem latszodott. Ugyanugy elofordult, hogy agyba vittem a felesegemnek a reggelit, o a kedvenc etelemet fozte, puszi ha jovunk-megyunk, neha olelgetes, csaladi nyaralasok stb. Ez mind nem esett nehezunkre, tok termeszetes volt.

Mikor a gyerekek kirepultek elvaltunk, es a gyerekek nem ertettek mi tortenhetett, mikor egy hangos szo sem volt, minta hazassagnak gondoltak a kapcsolatunkat.

9-nek

Pont ekkor törik össze valami a gyerekben, amikor látja, hogy ez csak a felszín. Hogy a mintaházasság is felbomolhat egy másodperc alatt, egy-két évtized boldogság után, még akkor is, ha nektek ez a látszat, nekik ez a valóság volt.

Mintha az én szülőm lennél.

Anyu te vagy az? :P

Az a vége, hogy 28 éves nőként se volt tartós kapcsolatom, nem is vágyok rá, és nem akarok gyereket se. Anyám legnagyobb bánatára. És a pszichológus szerint mindez visszavezethető arra, hogy nem hiszek a házasságban, nem hiszem, hogy két ember örökké együtt élhet, hogy ha teszel egy kapcsolatért, akkor tartós lehet.

Inkább tartok egy-két szeretőt, élem a saját életem, nem kötöm le magam, és soha, de soha az életben nem fogok összeköltözni férfival.