Szerintetek milyen szülő az olyan aki azért utálja a gyerekét mert csúnya?

És vajon a gyerek kitől örökölte a külsejét? :D

Viccet félretéve, nagyon nem pártolom, egy jó szülő olyannak szereti a gyerekét, amilyen...

Erre mondják hogy úgy válassz párt, hogy a gyerek az apjára fog hasonlítani, nem a BMW-re.

Milyen ember az ilyen? Felszínes, selejtes, csak a külsőségeket látja. Szánalmas.

Gondolom az életben ő csak annyit tud felmutatni, hogy "szép".

Na az ilyen szülőt kéne lapáttal agyonverni, ahogy már valaki említette... nem a postással kellett volna félrelépni ha nem adonisz vagy nem pénztárca alapján kellett volna a papát kiválasztani. A külsőn lehet javítani, de az alapvető vonásokat bizony örökli az ember, a drága mamától is.

Nekem anyukám és apukám is mindig azt mondta, hogy szép vagyok, így kezdetben volt önbizalmam, persze nem az elszállt csak épp annyi, ami egészséges volt. Aztán kamaszként apu rossz taktikát alkalmazott, hogy mozgásra ösztökéljen. Azzal heccelt, hogy nagy lesz a fenekem, mozogni kéne. Na ezt kamaszlány aggyal úgy sikerült lefordítani, hogy csúnya vagyok, ronda kövér disznó vagyok, senkinek se fogok soha tetszeni. Így mozgás helyett csak ténylegesen elhíztam és oda lett a kamaszkor miatt egyébként is megrendült önbizalmam egésze kb. (azóta persze lefogytam, de még mindig átlag alatti csajnak gondolom magam az régi átlagos helyett)

Szóval nem normális az ilyen szülő. Mert a példámból ha csak annyi lenne, hogy a gyerek úgy gondolja, hogy a szülő szerint ronda azt mondanám lehet félreértette, de hogy utálja... az azért már túlzás.

Aki utálja a gyerekét az nem szülő. Magát minősíti vele.

Még ha valami szörnyűséget tenne is a gyerekem,lehet haragudnék, dühöngenék, szégyellném, magamat vádolnám, vagy ezek keveréke, de utálni? Arra nincs mentség.