Jogosan haragszom a szüleimre? 24 éves férfi
Szerintem jó gyerekkorom volt mindent megkaptam egy bizonyos határig. A szüleim odafigyeltek rám nem bántottak soha. Most 24 éves vagyok és sikerült egy olyan egzisztenciát megteremtenem ami nekik talán még most sincs. A havi nettó fizetésem átlag 300 ezer forint körül mozog, előfordul, hogy ennél is több. 3 éve költöztem a fővárosba, vidéken nőttem fel és az új munkahelyem miatt költöztem Pestre elsősorban a fizetés miatt 21 évesen. Azóta úgy érzem megvan mindenem amiről egy korombeli álmodhat: lakást vásároltam fővárosban, biztos állásom van szerintem az átlaghoz képest nagyon jó fizetéssel, megbecsülnek a munkahelyemen a kollégáimmal jól kijövök, 3 éve annak, hogy kirepültem otthonról és teljesen önálló vagyok.
A gond csak az, hogy nagyon ki vagyok égve. Nem tudom most mihez kezdjek? Hogyan folytassam tovább? Megvan a saját lakásom lassan több mint fél éve, biztos állásom van jó fizetéssel 3 éve, eljárok a barátaimmal szórakozni mindenem megvan amit az emberek szeretnének. Ott tartok ahol 15 évesen elterveztem, hogy ennyi idősen tartani fogok. De! Ezek után mit kell csinálni? Hogy folytassam az életemet? Mihez kezdjek vele? Mit kell ezek után csinálni az életben?
Nem tudom rá a választ. Nagyon ki vagyok égve. Úgy érzem a szüleim nagyon jó munkát végeztek amikor felneveltek, csak nem tanítottak meg egy dologra. Az életre. Arra, hogy mit kezdjek magammal ha felnövök. Mert én nagyon nem tudom, de még csak nem is érzem. Nincsenek vágyaim vagy céljaim. Hülyén hangzik de emiatt őket okolom. Ritkán hazajárok vidékre hozzájuk látogatóba és általában felhozzák vagy utalnak az unokákra (mármint, hogy szeretnének), vagy rákérdeznek, hogy van-e barátnőm. Szóval gondolom akkor szerintük a következő lépés az életemben ezután a családalapítás lenne? Ezzel kéne folytatnom? Nincs kapcsolatom lassan 2 éve, de őszintén nem is akarok, jól érzem magam így egyedül.
Egyébként velük arról amit most érzek, többek közt erről a céltalanságról még nem beszéltem soha, de nem is akarok. Egyszerűen nem tudok megnyílni ezzel kapcsolatban előttük. Néha ez a harag testet ölt dühkitörés formájában és megrongálom,összetöröm, kidobom azokat a tárgyakat amiket tőlük kaptam (pl. bekeretezett családi kép, étkészlet).
Lassan már 1 éve így érzek. Megy a hiszti, hogy nem keresem őket, ha telefonon hívnak akkor is úgy kell kirángatni a szavakat belőlem, mert nem akarok beszélni velük... De úgy érzem miattuk nem tudom mit kell az életben csinálnom, mihez kezdjek az életemmel, mert nem tanítottak meg rá. Amúgy nagyon szeretem őket, belehalnék ha bármi is történne velük, de másrészről úgy érzem a bennem élő ellenük irányuló haragot táplálnom kell azzal, hogy kárt teszek a tőlük kapott tárgyakban, vagy azzal hogy nem keresem őket (akár telefonon vagy személyesen.) és fájdalmat okozok nekik emiatt.
Egyáltalán nem jogos, hogy haragszol rájuk.
Neked kell rájönnöd, mihez akarsz kezdeni a saját életeddel.
Egyetértek azzal, hogy egy nagy cél elérése után természetes az átmeneti céltalanság / üresség,de az, hogy nálad ez már egy éve tart, az nem normális!
Tűzz ki új célokat! Ha az utóbbi évben még mindig nem lazítottál, lazíts, ha viszont amióta megvan a lakás, lazítasz, akkor vesd bele magad valamibe! Mindenesetre lendítsd ki magad az állóvízből, érjenek új ingerek!
Sport
Nyelvek
Utazás
Olvasás
Új ingerek keresése
Pszichológus ha nem változik semmi
Nem szeretem, amikor a szülőket okolják a saját sikertelenségük miatt. Mindenki a saját gondolataiért felelős. Ők a legjobb tudásuk szerint neveltek, ha felismered, hogy milyen hiányosságot követtek el, akkor felnőttként tehetsz ellene. Nem vertek, ittak, utálattal neveltek, hogy ekkora haragot táplálj irántuk. Tipikus esete vagy annak, amikor könnyebb másokat hibáztatni, mint magunkba keresni a hibát. Nem tudom mire gondolsz, mikor azt írod, hogy nem.tanították meg, hogy mihez kedj magaddal ha felnősz? Ezt nem kell tanítani, élvezni kell a szabadságot és hogy azt tehetsz amit szeretnél. Komolyan nem érdekel semmi? Nagyon fiatal vagy, ahhoz, hogy kiégj. Kiégni az éjjel nappal güriző felsővezetők szoktak.
Sürgősen hagyd abba a szüleid szapulását, az önsajnálatot és kezdj el élni.
Boldogtalan vagy és nem érted miért, hisz mindened megvan. Azt hitted ha majd mindezt eléred, jőőő a boldogság. De nem, mert sajnos ez nem így működik.
Tehetetlennek érzed magad, mert azt gondolod mindent megtettél mégsem vagy boldog, és értetlenségedben kerestél bűnbakokat, a szüleidet, mert ők kéznél vannak.
De ha megnézed így sem jobb, mert továbbra is boldogtalan vagy. A kérdésedre a válasz tehát az, hogy full értelmetlen dolog a szüleidet hibáztatni.
A boldogság egy olyan dolog, ami csak saját magunkon múlik. Egyes emberek a legnyomorultabb körülmények ellenére boldogok, míg mások soha. (Ha láttad az Élet szép. c filmet, akkor érheted.) A boldogsághoz nincs tuti recept ahogy egyesek gondolják, mint ház, autó, nő, gyerek, kutya stb, ezt mindenkinek magában kell elérnie.
Azt az energiát ami a duzzogásba és hibáztatásba fektetsz, azt esetleg fektethetnéd abba, hogy megpróbálsz magadon változtatni. Ha egyedül nem megy, járj szakemberhez.
Olvasd el ezt:
Sok sikert kívánok!
Ez egy tipikusan olyan kérdés, ami után olyan kiváncsi vagyok, hogy a kérdező a válaszok után hogy vélekedik, változott valamit a véleménye vajon?
Jó tanácsokat kapott, és mindenki egyöntetűen azon az állásponton van, hogy nem a szüleit kellene hibáztatnia.
Kérdező, ezek után hogyan vélekedsz? Átgondoltad, hogy van benn igazság, vagy lehülyezed az összes válaszolót? Fogsz változtatni?
Én örülnék egy visszajelzésnek kommentbe, mit sikerült levonnod. Van értelme tanácsot adni a GYIKen, vagy igazából semmi sem változik a kérdező gondolkodásában...
Remélem írsz még pár sort :)
Végigolvastam, és azt hiszem, amire én gondoltam, azt nem láttam még a válaszok között: keress másik munkát, amit hivatásként űzhetsz.
Nem írtad, hogy mit csinálsz, és ha jól tippelek, nem is különösebben izgat. Keress olyat, ami lázba hoz, amit szenvedéllyel tudsz csinálni. Ahol érzed, hogy alkotsz valamit, aminek értelme van, amiért érdemes reggel felkelni.
Saját példát nem tudok hozni, én nem rajongok a munkáért, viszont sok az adósságom, ezért egyelőre csak az lebeg a szemem előtt, hogy minél több pénzt keressek. De ismeretségi körömből két példa is eszembe jutott, egy informatikus ismerősöm megunta hogy multinál foltozza a szoftverek hibáit (jóóó pénzért), és átment inkább egy kisebb céghez, k+f projektre, valami robotikai izén dolgozni. Egy másik ismerősöm meg egyenesen hátat fordított a szakmájának és nyitott egy esküvői ruhaszalont.
Ha hivatásod van, nem csak munkád, akkor az életed is izgalmasabbnak és értékesebbnek fogod találni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!