Miert ilyenek velem a szuleim? Sos

Beszèld meg a többiekkel hogy együtt menjetek haza, vagy anyukád menjen èrted oda ahonnan már egyedül mennèl.

Féltenek. Keresned kellene valakit, akiben megbíznak, és aki hazakísér.

Hány éves vagy?

Hasonló cipőben jártam és az érzéseire próbáltam hatni,hogy ezzel a legkevésbé sem segiti a jó szülő-gyerek kapcsolat fentartását.Persze mellette mondtam,hogy időre hazamegyek,telefonon elér stb,hivhat amikor akar.De szerintem,ha elsőnek egy nálad rendezett összejövetelnél megismerné jobban a barátaid,akkor talán engedékenyebb lenne.

Velem ugyanezt csinálták, próbálkozz, hátha a tieid beadják a derekukat, hátha te szerencsésebb leszel, mint én. Az én szüleimnek az sem volt megoldás, hogy hazakísér a társaság, akik velem egy irányba jönnek, vagy hogy értem jöjjenek valameddig. Az lett a vége, hogy egy idő után senki nem hívott sehova és magamra maradtam. Aztán főiskolás koromban egyszer betelt a pohár, és elutaztam egyedül külföldre 3 napra. Azon mindenki alaposan meglepődött, a szüleim is, meg a társaság is, akik magamra hagytak. Úgy intéztem, hogy ne lehessen visszamondani. Azóta többször is csináltam ilyet, nagyon élvezem. Sajnos nincs mindig elég időm és pénzem ilyen utazásokra, most a csoportos buszos, kedvezményes utakat lesem nyárra.

Én lázadtam, de az sem volt elég a szüleimnek, és így is magamra hagytak, egyszerűen az én szüleim ilyen szinten túl messzire mentek. Szerencsére nem minden szülő ilyen. De aki úgy gondolja, hogy nem lázadtam, az szülessen újra az én szüleim gyerekeként, aztán hajrá, popcornt csipegetve nézem végig a műsort... :-D