Normális dolog, ha az anyám így áll hozzám? (többi lent) 15/l

Szóval az anyukámmal a kapcsolatunk alapból rossz volt mindig is,de félek hogy túlreagálom,ezért kérném a véleményeteket. Ugyebár tini vagyok éy néha lustálkodok (szerintem ez majdnem mindenkinél így van) de attól függetlenül, amint hazajövök az iskolából elmosogatok kiteregetem a ruhákat, beágyazok anyuék szobájában, rendet rakok a nappaliban,felsöprök, felmosok - és ezt minden nap 10 éves korom óta. Néha ha anyukám sokáig dolgozik az öcsémért js bemegyek,aztán pedig nekiállok tanulni. Ez nem is lenne, mivel anya sokat dolgozik,ezért úgy gondolom, illik megcsinálni. A problémám az,hogy amellett,hogy (túlzás nélkül) még soha,egyszer nem köszönte meg, ha például felmosni elfelejtek,vagy nem jut eszembe egyszer-egyszer kiteríteni a ruhát,mindig lehord, ráadásul nem is megrovóan,hanem mindig azt mondja milyen egy dagadt lusta dög vagyok,soha nem segítenék neki,elnézném,ahogy ő halálra gürcöli magát,stb. Akkor még ott van a kivételezés az öcsémmel, aki nyolc éves és egy pohár innivalót nem tud nagának tölteni mindig nekem ordít,ha pedig nem teszem meg történnek újra a fent említettek. Ráadásul most egy rohadt nagy érzelmi csapáson mentünk keresztül -apám megcsalta anyámat,felcsinált egy másik.nőt- és azóta a dolog még rosszabb lett, anyám nem áll mellettem, és senkinek nem beszélhetek róla,nehogy anyu "szégyenbe kerüljön" így még senki segíteni se tud. Igen,lehet most az lesz,higy az érzelmi csapás miatt ilyen...nem ő már ezelőtt ilyen volt. Szóval az őszinte véleményetekre lennék kíváncsi hogy valamennyire igazam van,vagy pedig rémesen túlreagálom a dolgot?