Többször említettem neki, hogy hozzám költözhetne, el is mondta, hogy szívesen élne velem, de fél éve semmi sem történik, sőt mostanában terel. Komolytalan a dolog?

Valahogy úgy érzem ős férfi... helyett nagyra nőtt kisfiú.

Komolytalan a dolog.

Ha külön városban éltek és dolgoztok, akkor ne csodálkozz, hogy nem nagyon akar költözni. Azt akadod, hogy hagyja ott a munkáját miattad? És mi van, ha a te városodban nem talál melót? Vagy ha távolról kell bejárnia dolgozni, az meg éppen rózsás helyzet, ha minden nap 1-2 órával korábban már el kell indulnia a munkahelyre. Arról nem is beszélve, hogy a szüleit sem látná olyan gyakran.

Az egy dolog, hogy szívesen élne veled, de azért nem olyan egyszerű mindent és mindenkit magad mögött hagyni egy ember érdekében. Miért nem adod el te a lakásod, keresel ott munkát meg új lakást, ahol ő lakik és költöztök össze abban a városban? Neked sem lenne olyan egyszerű elmenni, mi?

Gyerek, ki fog térni az egyenes beszéd elől. Hisztizni fog, hogy mit erőszakoskodsz?

Szerintem tudja jól, hogy a szülei nem engedik elköltözni, ő meg nem fogja ezt kiharcolni. Nem hiszem, hogy veled volna baja, senkiért nem fogja megtenni.

Kérdezd meg szép világosan, egyszerűen, igen, vagy nem... nem az a "legrosszabb" ha szakítotok.