Rosszul érzem magam emiatt, de még szüleimet sem érdekli. Mit tehetnék?
Ez egy eléggé hosszú történet, de igyekszem rövidre zárni.
Szüleim mindketten oroszok, és abban az országban is születtem és éltem 6 éves koromig. Kénytelenek voltunk máshova költözni. Úgy volt, hogy Angliába megyünk, de mégis Magyarországra esett a választás(az oka nem ide tartozik). Apának vannak itt ismerősei akik segítettek beilleszkedni, segítettek tanulni magyarul. Az általános iskolát 1 évvel később kezdtem, de még akkor is voltak problémáim a magyarral. Szerencsére normális tanáraim + osztálytársaim voltak és ők is tudtak nekem segíteni. Részben nekik köszönhetem, hogy ott tartok ahol most.
Bp egyik távolabb eső kerületébe költöztünk, éppen ezért iskolát is váltottam, hogy ne kelljen majdnem 1 órát utaznom. Itt viszont elkezdtek szekálni. Szerintük b*zis kinézetem van ezért a nevemből is gúnyt űztek(így lettem sergey-ből sergay). A nemzetemtől elkezdve az országomon át mindenre tettek/tesznek mindenféle jelzőt.
Amikor szüleimnek elmeséltem, nem érdekelte őket. Ha meg valaki másnak próbálom elmondani, csak kiröhög, hogy megérti, hogy ennyi idősen ez a legnagyobb problémám. Pedig akármennyire is nehéz elhinni, tényleg rosszul esik. Akárhogy próbálom védeni magam, egyre jobban csak folytatják. Valamikor még mindig nem vagyok benne biztos, hogyan kell kiejteni/írni néhány szót, és emiatt is kapom a hülyeségeket. Ha meg figyelmen kívül hagyom őket az a baj.
Mindig is tudtam hogy léteznek rasszista emberek és azt is, hogy minden ok nélkül milyen kegyetlenek tudnak lenni egymással, de nem értem miért én váltam célponttá.
Most már tényleg nincs nagyon kihez fordulnom, ezért írtam ide. Előre is köszönöm a válaszokat!
Ja igen és 17 éves fiú vagyok.
válasza: válasza:B*ál hozzájuk egy molotovkoktélt ha ugatnak ;)
Viccen túl, tök jól csinálod, röhögd ki ölet, még véletlenül se lássák, hogy betalálnak.
válasza:Egyes embereknek az az öröm, hogy másokat piszkálhatnak. Ha szemüveges lennél, azért találnának meg. Ha kövér, akkor azért. Ha sovány, akkor meg azért.
Ha meg tökéletes, akkor strébernek meg szépfiúnak csúfolnának.
Nem nagyon van recept, hogy mit lehet tenni ez ellen. A bullying mindenhol nagy gond.
válasza: válasza: válasza:Borzasztóan idióta közegbe csöppentél. Részvétem!
Sulit váltani macerás és nem is mindig megoldható. Ha megoldható, akkor én azt tenném.
Vagy, ahogy előttem írták: beveszed a lesz*rom tablettát és igyekszel kibírni.
Ha vége lesz a kamasz kornak, másabb lesz. Mindenhol máshol érdeklődve és kedvesen fogadják a más kultúrából/országból származó embereket. Te kifogtad az agyhalottak suliját sajnos.
Én úgy éltem túl a középsulit, hogy iskola utáni tevékenységbe kezdtem. Verseny szerüen küzdő sportot űztem és külön rajz órákra jártam.
Ég és föld volt a délelőttöm és a délutánom. A délutáni csoportoknál olyan volt, mint ha haza mentem volna. Ekkor tanultam meg, hogy nem velem van a a baj, csak épp abba a közegbe nem illek bele. Meg kell tanulni elviselni, ha nincs más. Vagy másikat keresni.
Munka helyen is jártam már így. A felnőtt világban is van ilyen. Egyik meló helyemen a hányinger kerülgetett, a másiknál meg mint ha otthon lennék.
26N
válasza:Szerintem a 16-os nagyon jót írt! Én is jártam suli után tollaslabdázni, zenés tornára, zenekarba, énekkarba, kerékpározni -- így sikerült megértenem, hogy az iskola mint "közösség" mennyire nem ér semmit. Az iskola egy nagyon zárt, mesterséges közeg, ezért élettelen is, össze sem lehet hasonlítani azokkal a csoportokkal, amelyek baráti alapon, közös érdeklődés mentén szerveződtek... Igazi KÖZÖSSÉGEK. Szerintem sokat mond, hogy míg pl. a régi kórustagokkal ma is tartjuk a kapcsolatot, addig a volt osztálytársakkal egyáltalán nem, az elmúlt majdnem két évtizedben nem volt egyetlen osztálytalálkozó sem. Néha voltak gyenge szervezési próbálkozások fb-on, de hamar teljes érdektelenségbe fulladt az egész, visszhang nélkül.
Nekem is az adott erőt a suli elviseléséhez, hogy voltak a sulin kívül olyan közösségek, ahol elfogadtak, szerettek, fontos voltam én is, és egymás bántása helyett közösen csináltunk valami jót.
Egyébként volt nekem is orosz évfolyamtársam, akiről nem mondtam volna meg, hogy az. Szinte tökéletesen beszélt magyarul, ami még meglepőbb volt annak fényében, hogy elmondása szerint alig több, mint egy éve éltek Magyarországon, és nincs magyar rokona. Egyszer azért megjegyezte, hogy néha még elfelejti kitenni névelőt. Mi meg mondtuk neki rögtön, hogy "a" névelőt!:-))
ha ők gúnyolhatnak a nemzetiséged miatt, akkor te is őket :)
Ne hagyd magad! Mert ha hagyni fogod magad akkor minnél jobban fogják kezdeni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!