21 évesen nagyon hiányzik az anyukám, fizikai fájdalom, hogy nem ölel meg. De megromlott köztünk a viszony. Mit tegyek?
Nincs jó viszonyunk, amint végeztem a sulival elköltözött és levette rólam a kezét. De már előtte se beszéltünk semmiről. Érintkezés meg végképp szinte nulla. Amikor elment megölelt, mert pánikrohamjaim voltak, a karjában tartott és beszélt hozzám, elmondhatatlanul megnyugtató volt. Többet ért mint egy nyugtató tabletta. De elment. Apám se itt él. A nagyszüleimmel élek. De messze nem ugyanaz.
Hogy tudnak ezzel az érzéssel élni a hasonló helyzetben lévők? És azok, akiknek az édesanyjuk már egy jobb helyen van?
A bunkó válaszadók kíméljenek! (Pl. akik azzal jönnek, hogy ideje felnőni.. mert egy igazi szülőnek mindig gyerek marad a gyereke csak megtanulja "elengedni", és fordítva)
Keresd meg, öleld meg, s mondd meg neki, hogy szükséged van a szeretetére, a gyengédségére.
Amikor a gyermekeim picikék voltak, megszidtam valamelyiket, már első alkalommal biztosítottam arról, hogy haragszom azért, mert nem fogadott szót, vagy a figyelmeztetésem ellenére butaságot csinált, de nagyon szeretem, és ezt a szeretetet soha nem fogja elveszíteni.
Nagyon sajnálom a fájdalmadat, de talán a nagyszüleid valamennyire tudják pótolni azt a szeretetet, amit az anyukádtól nem kapsz meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!