21 évesen nagyon hiányzik az anyukám, fizikai fájdalom, hogy nem ölel meg. De megromlott köztünk a viszony. Mit tegyek?
Nincs jó viszonyunk, amint végeztem a sulival elköltözött és levette rólam a kezét. De már előtte se beszéltünk semmiről. Érintkezés meg végképp szinte nulla. Amikor elment megölelt, mert pánikrohamjaim voltak, a karjában tartott és beszélt hozzám, elmondhatatlanul megnyugtató volt. Többet ért mint egy nyugtató tabletta. De elment. Apám se itt él. A nagyszüleimmel élek. De messze nem ugyanaz.
Hogy tudnak ezzel az érzéssel élni a hasonló helyzetben lévők? És azok, akiknek az édesanyjuk már egy jobb helyen van?
A bunkó válaszadók kíméljenek! (Pl. akik azzal jönnek, hogy ideje felnőni.. mert egy igazi szülőnek mindig gyerek marad a gyereke csak megtanulja "elengedni", és fordítva)
Szia!
Sajnos nem tudom kivenni a szövegből,hogy elhunyt vagy elköltözött-e édesanyád,inkább írok mindkettőre.
Ha elhunyt az ellen sajnos nem sokat tudsz tenni,csak idővel "beletőrödni" a helyzetbe,elhiszem,hogy hiányzik és szeretnéd látni.
Ha pedig elköltözött az más tészta.Van egy fiú ismerősöm róla lemondott az anyukája,Őt nem érdekli,nem foglalkozik vele,elfogadta,hogy nincs anyja.
Szerintem próbálj meg vele beszélni és mondd el neki ezt amit ide leírtál,gondolom nem egy szőrősszívű nőröl van szó.Sok sikert Neked,és kitartást.
Elköltözött, bocsánat ha nem volt egyértelmű. Néha találkozom vele, de akkor sem figyel igazán rám. Sőt. Vicc az egész, csak ülünk és nézzük a TV-t. Hiába próbálok vele beszélgetést kezdeményezni. Ja, meg néha felhívja közben a pasiját, a barátait. Akik többet látják, mint én, akikkel többet beszél, mint velem.
Próbálom elfogadni és vannak jó időszakaim, de sokszor teljesen váratlan helyzetekben rámtör és teljesen elrontja a kedvem, a napjaim, sötétben látok mindent, irigylem azokat, akiknek álomcsaládjuk van... És folyamatosan a kisgyerekkoromra gondolok és szívfájdítóan vágyom vissza oda, amikor még mi is ilyen család voltunk. 😢
Van barátom aki szeret és barátnőm is. Sőt, ahogy mondtam a nagyszüleimmel élek még. Van kutyám és papagájaim, imádom őket, megkapnak mindent. De egyszerűen nem ugyanaz, nekem kifejezetten az a fajta törődés hiányzik, amit csak egy anya adhat a gyerekének.
És igen, sajnos létező jelenség, bár hazudnék 😒
El kell fogadnod, hogy anyukád ilyen. És ne marcangold magad azért, hogy olyat vársz el tőle, amit úgy sem kapsz meg.
Inkább örülj annak, hogy van barátod, barátnőd, nagyszüleid, állatkáid. Sok mindened van, csak észre kéne venni. És nem arra kéne koncentrálni, hogy mid nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!