Gyülölheti egy lány az anyját egy egész életen át?
Amikor 12 volt (most 26) tapasztaltam meg az első igazi "felnőtt szerelmet". Másfél évig tartó kapcsolat volt, de a családunk egyben maradt. (Tudtuk, hogy egy ekkora, égig érő szerelem vége valamikor majd súlyos következményekkel, akár tragédiával is végződhet). A lányom látta imádott apja fájdalmát. Kamaszkorától minden szavamra, véleményemre (NEM vele kapcsolatos) ellenségesen reagált. Mindenben és bármikor ellent mondott, mondhatni lenézézéssel, undorral.
A családom, látva a kétségbeesésemet, vígasztalt: ez csak a kamaszkor, aminek egyszer vége lesz. Most 26, és nem lett vége. Lassan félni kezdtem bármilyen témát felvetni, vagy véleményt formálni. A hozzám fűződő véleménye kimondva is ez volt: Dögölj meg! (Ez kb egy éve volt)
Hozzá kell tennem, hogy a tőle való félelmemet alkohollal próbáltam enyhíteni, sokszor úgy is, ha egy korty az undortól azonnal vissza is jött. Elkönyvelt alkoholistának, pedig ez csak egy nem hosszú ideig volt így. Továbbra is félek tőle, az indulataitól, de egy éve nem iszom alkoholt egyáltalán. Távol, külföldön él, és a "kötelező" heti egy szkájpoláson kívül nincs kapcsolatunk. Voltaképpen egyáltalán nincs, hiszen csak az apja és a nagyija kedvéért veszi a fáradságot a heti egy rövid beszélgetésre, én egyáltalán nem érdeklem. (Pl. Ha egy netes linket küldök neki nagy néha, egyáltalán nem reagál rá.)
Az orvosom szerint ez már nem fog változni. Szerintetek? (Köszönök minden választ egyben kérlek Benneteket, hogy a válasz ne a múltban elkövetett hibáimról szóljon, mert az bőven fáj így is.)
válasza:Honnan tudta a gyerek, hogy neked volt kapcsolatod a férjed mellett?
Megbeszélted vele valaha, hogy mi történt? Mit érzett, te mit éreztél, miért haragszik rád. Stb.
válasza:Én mindenképp leülnék vele egy mély beszélgetésre - ez a mostani állapototok sehova sem vezet.
Itt most neked kell kérned és bizonyítanod: a megrendült bizalmat tripla energiába, megalázkodásba kerül visszaszerezni!
válasza: válasza: válasza:Igen gyűlölhet.A legérzékenyebb korban volt,amit te éltél meg úgy,mintha neki kéne a megértő felnőttnek lennie,neked meg a kamaszlánynak,aki most találja meg a szerelmét.
Én egy 15 éves lány anyja vagyok,nálunk nincs apa,mert már meghalt,de nem hoztam haza a szerelmi kapcsolataimat mert tudtam,hogy a lányomnak van szüksége törődésre és nevelésre,nem pedig arra,h nekem,ugyan,hogy vannak a szerelmi ügyeim....Úgy látom jól tettem,nagyon jó a viszonyunk,pedig tudja,hogy folyamatosan van valakim.
Köszönöm Nektek az eddigi válaszaitokat - természetesen továbbra is szívesen veszem ezeket.
A kimaradt dolgok:
A családunk élete a szeretetről szólt, szól. (Bármelyikünk megcsörgeti a másikat, hogy rendben haza ért. - Pl idős Édesanyám, aki gyakorlatilag nem is nevelt engem, vagy utazáskor, mikor megérkeztünk, vagy hogy miért késünk.)
A szüleim nem a családunk széthullása miatt nem nevelt, nem szeretett igazán. Reggel suli, utána azonnal edzés estig. 7 óra után már senkinek nincs ideje, energiája erre. Nem is ez fájt. Olyasmire kényszerítettek, ami iszonyú sok munkát, éhezést és testi, fizikai terrort jelentett gyerekként. Ez versenysport volt, és én csak egyszer panaszkodtam, de az edzőim mindent cáfoltak.
Többé nem mondtam ezután. Azt hittem, az életem csupán erről szól majd. De 12 év után egyszer csak vége lett - nem volt szükség már rám! Kiöregedtem..
Mindez nem magyarázkodás, mindössze száraz tény arról, milyen gyerekkorom volt, és hogy mindezek ellenére egyetlen percig nem volt bennem gyűlölet! Még úgy sem, hogy az érettségim után azonnal munkát kellett keresnem, pedig az lehetett volna addigi életem első igazi, gondtalan nyara.
Megfogadtam, és sikerült: sosem mondom majd a gyerekemnek, hogy "Az én házam, az én szabályaim", "Ameddig itt laksz..", stb. Csak szerettem Őt és nevelgettem, terelgettem azon a rögös úton, amelyen éppen járt. Jó gyerek volt, a tanulással nem volt gond, és sokszor mondtam, mennyire büszke vagyok rá. Nem bíráltam a szeszélyeit, amiért próbálta a szárnyait bontogatni, belekezdett sportokba, táncba, melyek csak rövid ideig tartottak. Sosem kényszerítettem olyasmire, amit nem akart. Vitáink csak olyasmiről szóltak, hogy "Nem tudunk Neked mindent megvenni, ami más gyereknek megvan, mert nincs annyi pénzünk, mint a tehetősebb orvos- ügyvéd-, igazgató-gyereknek. Öltözz fel rendesen, megfázol, ne legyen kint a csupasz derekad, húzz sapkát. Ne sminkeld Magad, mert szép vagy, és nem is illik Hozzád, hiszen még gyerek vagy, tehát ezzel várnod kell addig, amíg kicsit idősebb leszel és rájössz, nem is igazán fontos, és tedd, de csak annyira, amennyi még szebbé varázsol, szinte észrevehetetlenül". Amikor elérkezettnek láttam az időt, elvittem Őt az első nőgyógyászati vizsgálatra. A "szerelmei" mind szerettek bennünket is az apjával.
Az apja: közös életünk során talán ha ötször veszekedtünk igazán az elmúlt 27 évben. Egymáshoz csiszolódtunk annak ellenére is, hogy szerelem nélkül mentem hozzá.
Idilli életünk volt..
..míg nem jött a harmadik.
És higgyétek el, próbáltam neki elmondani, megbeszélni Vele a történteket. Meghallgatott, úgy tűnt, megérti. Mégis, a kettőnk kapcsolata már soha nem lett a régi többé. Egy próbálkozásom alkalmával kijelentette, hogy "Közöttünk soha nem lesz anya-lánya kapcsolat".
És igen, Ő szeret, vagy gyűlöl, de ez utóbbi végleges. Legyen szó iskolatársról, barátnőről, kollégáról, az anyjáról.
Ezzel talán árnyaltabb lett a kép, és talán megértitek a kétségbeesésemet.
válasza:Szerintem 26 évesen megérthetné, hogy az élet nem fekete-fehér. Emberek vagyunk, érzésekkel, nem pedig gépek. Attól nem lesz valaki rossz ember, hogy valaki másba beleszeret.
Mondjuk én nem értem, hogy ezt egy 12 éves honnan tudta. Mert ha jól értem, akkor nem váltatok el. Nem hagytad ott őket a másik pasiért, hanem annak vége lett és maradtál a férjeddel.
Az apjával jó a viszonya? Abban nem változott semmi?
Én ilyenért nem tudnék haragudni anyukámra. Ha bántana, akkor igen. De azért, mert vannak emberi érzései és nem egy tökéletes gépként működik, nem. Egy kisgyerek ezt még biztosan nem érti. De 26 évesen már felnőtt nő. Gondolom, voltak kapcsolatai és már jobban át tudja érezni a történteket.
válasza:Nem gyűlölöm az anyámat, de szeretni sose fogom. Három évig jártam pszichoterápiára, hogy feldolgozzam azokat a gyerekkori sérüléseket, amiket okozott azzal, hogy mindig minden fontosabb volt neki, mint én, hogy egész nyarakra lepasszolt a nagyszülőkhöz, hogy durván vert, hogy hiába teljesítettem erőn felül tanulmányaimban, soha nem dicsért, csak mindig többet várt el.
Felnőttként komoly önértékelési zavarokkal, depresszióval, pánikbetegséggel küzdöttem. És amikor beszéltem neki a fájdalmaimról, nulla együttérzést tanúsított, szerinte ő mindent jól csinált!
Ahhoz, hogy valaha meg tudjak bocsátani, arra lenne szükségem, hogy bocsánatot kérjen, elismerje, hogy kárt okozott.
Tudom, hogy nehéz élete volt, megvoltak a saját problémái neki is, de ez nem menti fel! Nem is kér felmentést.
A mai napig önmagát helyezi előtérbe, csak a saját dolgai fontosak számára, hisztizik, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Én nem tudom se tisztelni, se szeretni.
Kommunikálunk felszínesen, tartjuk a kapcsolatot, de ennyi. Barátnőm anyukájával százszor jobb a kapcsolatom, ő lett a "pótanyukám", mert őt legalább érdekli az is, hogy velem mi van. Anyámat meg csak az, hogy vele mi van. Nárcisztikus. Önmagán kívül senkit nem képes igazán szeretni. A szeretete csak színjáték.
Kedves 8/8 !
Megdöbbentő, amit írsz! Mintha engem gyűlölnél, mint ahogyan Ő.
Tudom, nyilván mindenkinek megvan a maga keresztje, amit akár már gyerekkora óta cipel. De ilyen mély gyűlöletet nem hordozhatsz Magadban! Felszínes kapcsolat? Ez mit jelent? Vele élsz még, vagy csak néha egymásra néztek/telefonáltok? Mert ennyi nem több a semminél.
Talán a SEMMI lenne a legjobb, mert ez csak táplálja a Téged kínzó sérelmeket. Ez így egy olyan kötelék, amelyet fenntartani sem szabadna.
Vagy dédelgeted Magadban, hogy sose felejtsd, inkább fájjon, hogy jobban gyűlölhess?
Azt hiszem, ez a kulcsmondat volt.
Kívánom, hogy szűnjön, különben benne ragadsz, és sebzett maradsz, amíg csak élsz.
Kedves 6/9 !
12 évesen nem tudhatta, de érezhette. Látta, hogy az imádott apja szenved. Azután egyszer valamikor leesett neki, talán akkor, amikor amikor látott egy számára idegennel, (nekem csak egy kolléga) kávézni a lakásunktól mindössze néhány méterrel.
Úgy érzem, azért gyűlöl csak, hogy soha ne felejthessem el, amit elkövettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!