Gyülölheti egy lány az anyját egy egész életen át?
Amikor 12 volt (most 26) tapasztaltam meg az első igazi "felnőtt szerelmet". Másfél évig tartó kapcsolat volt, de a családunk egyben maradt. (Tudtuk, hogy egy ekkora, égig érő szerelem vége valamikor majd súlyos következményekkel, akár tragédiával is végződhet). A lányom látta imádott apja fájdalmát. Kamaszkorától minden szavamra, véleményemre (NEM vele kapcsolatos) ellenségesen reagált. Mindenben és bármikor ellent mondott, mondhatni lenézézéssel, undorral.
A családom, látva a kétségbeesésemet, vígasztalt: ez csak a kamaszkor, aminek egyszer vége lesz. Most 26, és nem lett vége. Lassan félni kezdtem bármilyen témát felvetni, vagy véleményt formálni. A hozzám fűződő véleménye kimondva is ez volt: Dögölj meg! (Ez kb egy éve volt)
Hozzá kell tennem, hogy a tőle való félelmemet alkohollal próbáltam enyhíteni, sokszor úgy is, ha egy korty az undortól azonnal vissza is jött. Elkönyvelt alkoholistának, pedig ez csak egy nem hosszú ideig volt így. Továbbra is félek tőle, az indulataitól, de egy éve nem iszom alkoholt egyáltalán. Távol, külföldön él, és a "kötelező" heti egy szkájpoláson kívül nincs kapcsolatunk. Voltaképpen egyáltalán nincs, hiszen csak az apja és a nagyija kedvéért veszi a fáradságot a heti egy rövid beszélgetésre, én egyáltalán nem érdeklem. (Pl. Ha egy netes linket küldök neki nagy néha, egyáltalán nem reagál rá.)
Az orvosom szerint ez már nem fog változni. Szerintetek? (Köszönök minden választ egyben kérlek Benneteket, hogy a válasz ne a múltban elkövetett hibáimról szóljon, mert az bőven fáj így is.)
válasza:Gyűlölet? Nem érzek irányodba gyűlöletet, nem vagy senkim, csak próbáltam megvilágítani a dolgokat hátha megérted. Minden tetted hatással van másokra, de ha nem tudod átérezni bennük egyik-másik cselekedeted mit okoz, akkor nem fogod megérteni azt sem miért is haragszanak. Még tanácsot is adtam mit csinálj.
Ugye látod te is, hogy már megint másokat hibáztatsz? Így nem fogod soha helyrehozni a kapcsolatotokat. Azért sok sikert.
Odaálltam a férjem elé másfél hónap után! Kértem, hagyjon el, semmint hogy pokollá tegyük egymás életét. Maradni akart!
Elmondtam és bocsánatot kértem a gyerekemtől, amikor 16 lett. Végig hallgatott, de nem kérdezett semmit - nem érdekelte.
A férjemmel veszekedések nélküli szeretetben élünk.
A gyerekemmel pedig szinte már csak vérségi kapcsolatom maradt annak ellenére, hogy 25 évig "fogtam a kezét", amíg nem szerezte meg a 3 diplomáját (2 alap- és 1 mesterfok, felső fokú angol és francia középfok).
Az apja játszott vele, ő volt a vicces apuka, a nevelgetése nekem maradt. Hibáztam. De útnak is indítottam.
Ember voltam és maradok, csakúgy, mint azok, akik most nagyon keményen és könnyen ítélkeznek.
válasza:Értem. Hát akkor rossz hírem van; te tökéletes vagy, nem hibáztál csak mások. Akkor viszont változtatni sem tudsz rajta. Ennyi.
Irony off
Szerintem ezeken ne keseredj el. Én biztos vagyok abban, hogy a téged alázók vagy rondák és nem kellettek senkinek, vagy csalja őket a férjük. Feleségük.
Ha ilyen eredményesen segítetted a gyerekedethogy elérje a céljait, akkor már 100xosan jóvátetted a bűnödet. És szégyeljék magukat azok akik a saját szar életüket verik el rajtad.
válasza:Befejeztem, tényleg nem lehet segíteni :) Azért megpróbáltam,megvolt a mai napi jócselekedetem :)
Odaálltál elé és kérted hagyjon el? Hát ez jó :) Folyamatosan áthárítassz mindent másokra. Na mindegy, tényleg ennyi volt :)
válasza::D Jah,ronda vagyok és boldogtalan, tuti csal a férjem szerencsétlen, ha már ilyen rondasággal verte meg az élet és a gyerekek is gyűlöl :D
Egy tuti, a szeretteimet sose fogom átverni es aztán rajuk mutogatni, hogy ők a hibásak mindenért. Nevelem a gyerekem, szigorú vagyok, de teret is engedek neki, sokat mókázunk,nevetünk, a kettő nem zárja ki egymást. Nem fogom 26 évesen a fejéhez vágni hogy miattam lett az aki, legyen és hálás... és persze sohasem fogom megcsalni az apját. Ha bármikor is eszembejutna akkor ott érezném hogy vége a házassagunknak. Azért kívánom legyen mindenkinek ilyen rossz élete mint nekem, mert akkor boldog lesz :)
#25: Köszi a biztató szavakat. Lehet, hogy ezek az emberek tökéletesek. Ebben az esetben viszont nem emberek.
Csontváza mindenkinek van, csak olyan jól rejtegeti, hogy már ki is törlődött az emlékezetükből.
De ezeknek szokásuk egyszer mégis a felszínre kerülniük.
Ja, és az utolsó fröcskölődőnek: nem hánytorgatom fel a gyerekemnek a sikereit! Nélküle ugyan, de "vele" Örülök nekik, és büszke vagyok rá! És egy kicsit magamra is, amiért részese lehettem. Anyaként ez volt a dolgom, és úgy érzem - minden mocskolódó vélemény ellenére is -, hogy jól teljesítettem.
És talán mostmár magam mögött tudom hagyni a múltat, nem engedem (!), hogy tönkre tegyen. Ezt nem tehetem: azokért, akik valamiért mégis szeretnek!
Legyen ez az én vidám búcsúm valamennyi tökéletes embertől, mert én bizony nem vagyok az!! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!