Hogyan kell helyesen kezelni a szülők túlféltését, anélkül hogy megromlana a viszony?

Amit leírtál, nem igazán túlféltés szerintem, hanem .... Meg kell húznod finoman a saját életed határait. Nem tudom, pontosan mi a helyzet nálatok, de jól gondolod, nem normális, amit csinálnak. Felnőtt vagy! Ezt el kell fogadniuk. Nem lehet mindig az, amit ők akarnak - felnőtt emberek, meg kell ezt érteniük. Ez a te életed! Ha ezt nem fogják fel, mindegy hogy elköltözöl-e. Abban a lakásban, amit velük veszel ugyanúgy nem hagynak majd békén. Lefogadom, hogy követelik majd, hogy kulcsuk legyen és részben az ő nevükön lesz (ami normális, ha ők adják a rávalót bármilyen részben) - de létezik kölcsönadás is. Fogod látni, hogy valóban elengednek-e vagy a lakás is csak egy indok, hogy magukhoz kössenek... Van ilyen barátnőm...

Nem tudom igazán megfogalmazni finoman a véleményem, inkább linkelek neked pár cikket.

Íme:

[link]

[link]

[link]

Igaza van 1. válaszolónak, ezeket a csatákat 16 év körül szokás megvívni az ősökkel. Akkor lehet téma, hogy randizni akarsz, szerintük meg ne fiúzz, hanem tanulj otthon és legyél jó kislány. Akkor lehet téma, hogy szórakozni akarsz menni, szerintük meg még ne, hogy éjfélig akarsz maradni, szerintük meg 8-ra érj haza stb.

Néhány mondatod meglepett.

"Nem mehetek el itthonról anélkül hogy részletesen beszámolnék, kivel, hová, miért. Jó ezeket elmondom, végülis együtt élünk, hadd tudják mikor jövök haza."

Már megbocsáss, ahhoz tényleg van közük, hogy mikor jössz haza. Na de ahhoz, hogy kivel, hová, miért mész el???

"A szokásos költözz el szöveget hanyagoljuk, nem fogok azért albérletben, lakótársakkal nyomorogni hogy elmeneküljek itthonról"

Na erre azt mondom: akkor viseld el még 2 évig ezt a helyzetet és 26 évesen végre valahára talán majd addig kávézgathatsz a barátnőiddel, amíg jólesik. Világos, hogy az önállóság anyagilag meg kényelem szempontjából is rosszabb, mint szülőknél élni. Neked kell eldönteni, mit ér meg neked a szabadság.

"Ha mégis elmegyek, akkor hivogatnak, fenyegetőznek, és hazaérve egyhetes sértődés fogad, hogy miért hoztam őket ilyen helyzetbe."

Megmondanám, hogyha nem tudnak normálisan viselkedni, akkor legközelebb, amint elmegyek, lehalkítom a telefont és addig nem lesz felhangosítva, amíg haza nem érek. És így is tennék.

Téged iszonyúan manipulálnak a szüleid, és úgy látom, nincs elég lelkierőd kilépni ebből. Hadd jegyezzem meg, hogyha párkapcsolatod lesz, gyereked születik, még sokkal rosszabb lesz az egész, úgyhogy ha férjet és gyereket akarsz, mihamarabb vívd meg a csatáidat, vállald fel a konfliktusokat és az önállósággal járó terheket, különben egész házasságod, családi életed tönkre lesz téve.