Miért akarják ennyire a jogosítványt? Miért nem értik, hogy "nem"?

A párom is sokat szenved az oktatójától, neki is a parkolással van baja, egy (sikertelen) vizsgán már túlvan. Neki is azt mondom: kit érdekel most az oktató, ha utána évtizedekig vezetni fog? Meg fogod szeretni, elillannak az oktató dolgai hetek/hónapok alatt, és marad az élmény, hogy vezetsz, mobilis vagy.

1. Bárhová vidékre kell menni, már nincs oda Taxi vagy Uber csak úgy. Főleg ha sürgős, és éjszaka. Ritka eset, de megeshet.

2. Dehogynem, legfeljebb jövőre, meg azután évtizedeken keresztül. :)

3. Lásd fent.

Én szerettem volna jogosítványt. Úgy volt, hogy még a középiskola alatt meg is lesz, az ára megvolt. Viszont mivel érettségi előtt voltam, sokat tanultam, így inkább nem csináltam meg, mert úgy voltam vele, hogy így is vidékről jártam be iskolába, suli után vezetés, utána meg haza, akkor mikor fogok tanulni? Viszont rossz döntés volt, mert mindenképpen jogosítványt akartam szerezni, viszont legközelebb évekkel később lett rá módom, 28 éves fejjel, munka és gyerek mellett csináltam meg. Hát, nem volt könnyű, minek után így is 4-kor végzem a munkahelyemen, utána még 2 órát levezettem, utána estem haza, másnap reggel fél 6-kor ébresztő volt, de a gyerekkel is kéne lenni, szóval nem volt könnyű. Sokkal könnyebben ment volna középiskola alatt. És nyugi, a parkolás nekem is nehezen ment, nem kicsit!!! Hiába van jogosítványom, a mai napig utálom a parkolást, nem is igazán tudok parkolni, inkább válogatok a helyek között, inkább elindulok időben, hogy keressek egy olyan helyet, ahol nem kell különösebben "kínlódni". És bizony annyira utáltam a parkolást, hogy a végén én is úgy voltam, hogy hagyom az egészet a fenébe és inkább nem csinálom meg. Egyszer el is kapáltak a forgalmi vizsgán, bár nem parkolás miatt, akkor végképp azt mondtam, hogy én befejeztem. De annyit mondtak a családban, hogy ha már eddig eljutottál, akkor ne hagyd abba. És igazuk volt. Következőnek átmentem és vezetek. És mondom, a parkolást a mai napig utálom. És bizony nálunk is megoldott, hogy tömegközlekedéssel járjak, meg a férjemnek is van jogosítványa, így nem lenne muszáj sokszor vezetnem, de vannak olyan helyeztek az életben és adódtak már ilyenek, amikor is egyszerűbb volt autóval menni és a férjem nem volt itthon, így tök jó volt, hogy csak beültem az autóba és elintéztem a dolgomat.

Szóval én is azt gondolom, hogy ha már eddig eljutottál, akkor inkább gyakorolj többet, keress egy másik oktatót, aki nem ordibál veled, sok türelme van és inkább gyakoroljátok a parkolást többet, mert sosem tudhatod, hogy mikor lesz szükséged a jogosítványra. Mert tudod oké, hogy esetleg a következő 5 évben nem lesz rá szükséged. Na és utána? Nem tudhatod. Arról nem is beszélve, hogy munka, család mellett csak még nehezebb megoldani, mint esetleg most.

Szerintem is próbáld meg másik oktatóval.

Érdekes, amit írsz, mert szerintem parkolni ezerszer könnyebb, mint a forgalomban vezetni :)

Szóval, ha forgalomban jó vagy, az már jó! A parkolást meg lehet gyakorolni.

Na meg senki sem úgy végez a vizsgán, hogy akkor már mindent tökéletesen tud. Én a jogsi megszerzése utána az első évben folyamatosan tanultam, kb. egy év után éreztem úgy, hogy azon a szinten vagyok, hogy már jól érzem magam vezetés közben.

Ha úgy érzed, hogy "nem", akkor nem.

Ezt nem szabad senkire ráerőltetni, mert úgyis csak baj lesz belőle:(

Később még mindig megérhet benned az elhatározás, hogy szeretnéd megcsinálni, és ha lesz motivációd, akkor könnyebben is fog menni.

Én az egyetem utolsó évében csináltam meg. Az egyetem alatt teljesen felesleges lett volna egy kocsi, de akkor már tudtam, hogy állás esetén előnyös lesz (nem csak munkáltatói szempontból, hanem időtakarékosság és kényelem miatt is). Úgy meg nem akartam megtanulni, hogy évekig tuti úgysem vezetek majd.

A mostani életvitelem mellett sokkal nehezebb dolgom lenne kocsi nélkül - nekem is, és a családomnak is. A feladataim felét sem tudnám elvégezni - nem is annyira a feladatok jellege, hanem az időigénye miatt.