Mit szólnátok hozzá, ha ti lennétek a szüleim?

én szomorú lennék. oké, hogy a te életed, ha nem akarsz, ne legyen gyereked, de ez meg az én életem és én kifejezetten akarok nagyi lenni! sok unokát akarok :D

gyerekekkel foglalkozom, ha a nagyfiam 35 éves lesz, akkor én 61, szóval jó eséllyel nyugdíjas, mi másra vágyhatnák, mint egy unokára? :)

Semmit,ez a te magánügyed ,hogy szeretnél e gyereket.

Nekem 3 van,huszonévesek,az egyiknek komoly 10 éve tartó kapcsolata van,nem akarnak gyereket. Sosem szólnék bele ebbe.

Aki nem érzi azt,hogy vágyik rá,az ne is vállaljon,abból még jó nem sült ki..

Azt, hogy a TE döntésed, és senki másé.

28 leszek, apa minden találkozásunkkor: na, mikor lesz már unoka, ő babázni akar... olyan szívesen a képébe vágnám, hogy tök mindegy, mert le fogod szrni őt is, akárcsak engem.

Nem mintha akarnék gyereket, ezt még nem mondtam neki, csak azt, hogy ha úgy érzem jónak - mellesleg kapcsolatom sincsen, szóval...

Szomorú lennék ha nem lenne unokám, másrészt senkire sem lehet rákényszeríteni, ha már kell az régen rossz.

Másrészt én nagyon kiváncsi lennék az okra, mert az hogy valaki nem akar csak úgy az nem válasz több ok is van mögötte. És nem kötekedésből, hanem mondjuk szeretném tudni mi tartja vissza, milyen problémái vannak?

Miért jó neked az egyéjszakás kapcsolat? Miért tartasz a komolyabbtól és az elköteleződéstől? Mitől félsz? Kötődni? Attól hogy ha szeretsz valakit átver? Felelősséget vállalni valakiért/valakikért? Vagy nem érzed magad teljesen kompetensnek ahhoz hogy felnevelj egy gyereket? Vagy más egyéb félelmek miatt?

15 A kérdező kommentje

Az embernek saját magának kell leküzdenie a szorongásait. Saját magad gondolatai között keresve, kutatva mindenre megkaphatod a választ.

A (egy profi) pszichológus sokat tud segíteni, mert rá tud vezetni, hogy hol találod meg, de ne feledd, ezek mind benned vannak.

"félek, hogy rossz apa leszek" Nem, nem leszel az. A válsz a szenvedésben van (gyakorlatilag minden témában bármiről is beszélnék), ugyan is aki már túl van a szenvedés azon irányú fajtáján, a te esetedben rossz apaság, ösztönösen pontosan tudni fogod, hogy mit nem szabad, az az mit kell másképp csinálnod, hogy te ne olyan szülő legyél, mint édesapád.

Az eredeti kérdésedre válaszolva, mi szerint te nem akarsz gyereket, sem tartós kapcsolatot, szomorú. Mert ezzel egy időben a boldogságot vonod meg magadtól.

Én azt tanácsolnám, hogy kezdj el egy kicsit komolyabban foglalkozni egy barát, vagy ismerős gyerekével (10-16 éves korosztály). Beszélgess vele, csináljatok dolgokat együtt, kerülj a bizalmába, ahol elmondja neked először az élményeit, aztán ha kitartó vagy, akkor a szorongásait is. Ha jól gondolom egy bizonyos idő után önmagad is ráébredsz, hogy boldogan segítesz neki bárminemű problémáját megoldani. Lehet, hogy csak tanácsokat kell adnod, lehet, hogy tenned kell valamit, de ezt szívből teszed.

Vigyázz. hogy ne elvenni akard a gyerek szeretetét a szülőktől, mert különben velük gyűlik meg a bajod, inkább csak segítsd kicsit a munkájukat gyereknevelés területén. Elárulom a szülőben is változásokat indítanál el, pozitív irányban. Felnyitnád a szemüket a saját hiányosságaikra.

Ezt követően a gyerek iránt érzett szereteted add vissza a szülőknek, és meglátod te is akarsz majd gyereket. Nem is egyet.

Mondjuk úgy, hogy függővé válsz. A szeretetre, törődésre leszel éhes.

Mi férfiak ilyenek vagyunk. persze a lehetőséget nem igazán adják meg nekünk, de ez egy másik téma.

Ez a mai kor betegsége, már mit, hogy sem a múltra nem akarunk visszatekinteni, sem a jövőre előre nézni.

A te esetedben a legrosszabb az, hogy ma megtehetnéd, de nincs kedved hozzá, de el fog jönni (jöhet) az az idő, amikor meg akarnád tenni, csak akkor már nem tudod.

Ez alatt azt értem, hogy személyes, belső kapcsolatok kiépítéséhez rengeted időre van szükség, és jelenleg te ezt az időt pazarlod.

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőben, ha meggondolnád magad, nem lehet jó irányú változásokat elérni, de hogy mindenképpen nehezebb lesz, az biztos.