Miért van az, hogy ha egy gyerek betegen születik, az apa nehezebben, vagy sehogy nem fogadja el?

Szerintem meg nincs feltétel nélküli szeretet. Nálunk pl. ha nem hoztam az elvárt teljesítményt (hiba volt a dolgozatban vagy csak 2. lettem egy versenyen) akkor érezhetően csökkent az értékem, ilyenkor anyámat kevésbé érdekelte, hogy mi van velem, amíg "ki nem javítottam" (sok más hibátlan dolgozattal, első helyezéssel, hogy a hibák ellenére érdemes vagyok a szeretetre). Az volt az alapfelfogás, hogy ha már ilyen lettem, amilyen, akkor bizonyítanom kell, hogy életképes vagyok (tehát minden mindig hibátlan).

36 voltam

On: közben az is eszembe jutott, hogy ez valamilyen társadalmi örökség is lehet. Sokáig azt tartották, hogy a férfi alkotja meg a gyereket, a nő pedig "csak" megszüli (lsd. gyereket szül neki kifejezés). Ha valami nem stimmelt a gyerekkel, pl. fiú helyett lány lett, az anyát tették felelőssé, az apa csak a dicsőséges megalkotó volt. Ennélfogva ha a gyerek problémás, az az apa dicsfényét rontja, hogy "csak ilyet tudott csinálni" (falun a mai napig hallani ilyet pl. ha a gyerek beteges). Ebből is visszamaradhatott valami.