Miért van az, hogy ha egy gyerek betegen születik, az apa nehezebben, vagy sehogy nem fogadja el?

Nőként kicseszés a gyerekvállalás ebben a társadalomban. Az elején évekig maradjon vele a nő, hogy a férfi játszhassaa nagy, erős családfenntartót, utána legyen egyedül a nő gondja, mert "eddig is így volt". Nem csoda, hogy ismeretségi körömben alig ismerek olyan családot, ahol a nő akarta a gyereket, nem a férfi.

De még ha igaz is lenne, hogy általában a nők akarják, akkor mennyire fogadnád el, ha egy nő azzal érvelne, hogy pont ezért ő nagyobb csalódásnak tartja, ha beteg lett a gyerek, mert neki ez a princípiuma, az élete értelme?

"hidd el, hogy a többség követi a kiskorában belenevelt társadalmi mintákat. Pl párom rengeteget segít a házimunkában."

Pl. te is követed a társadalmi mintákat, amennyiben a "segít"-et nem úgy érted, hogy a munka ráeső felén kívül a tiedben is segít. :)

Egészséges gyerek esetében sincs meg az kötelék, közvetlenül a születés után ami az anya-gyerek közt.

Sok anya szokott arra panaszkodni, hogy a férj nemtud mit kezdeni az alvó, fekvő, síró, kakiló csecsemővel.

Ez a probléma általában megoldódik akkorra amikor a gyerek, már kezd gyerek lenni, érdeklődik, gagyog, mozog, nevet, reagál, lehet vele játszani, jóízűen kacag, valódi visszajelzést ad.

Egy sérült gyerek esetében ez az érzés felerősödik. Ott van a kis pisis, bőgő csomag és az orvosok még azt is mondják, hogy lehet hogy a fejlődése nem olyan lesz, mint kéne.

utolsó, ez igaz. De sztem sok részigazság van még

1. nincs kötődés, " nem tudja megszeretni" ez csak egy ok. Attól a felelősség még létezik - vagyis kéne. Mert sokan nem csak hogy ne fogadják el, minden téren lelépnek. A lepontozóknak: van ismerősöm, ahol születés után derült ki, hogy izomsorvadás. A Kicsi 4 évet élt. 4 ÉVET. Ennyit SEM bírt ki az Apuka. A Kicsi temetésén TÉNYLEG, BEVALLOTTAN a szeretőjénél volt. Tudom, ez nem normális, sőt. De van ilyen is.

2. mindkét fél kikészül, lépne, de a társadalmi nyomás ott van. Anyaként bármi történik, nem léphetsz, míg az Apuka - mint ahogy itteni válaszban is olvashattuk úm " felmentést kap". Persze, belegondolva, ezzel a szeretett - vagy valaha szeretett párját szinte börtönre ítéli.

Nem hiszem, hogy a ffi mint olyan alapból olyan, mint az itteni - valszeg pasi - trollok - hogy " semelyik pasi nem akar gyereket" meg " mi az hogy a ffi gyereket neveljen" nem. A többség nem ilyen. ezért én is ezt a két okot tarom jogosnak. És - FŐLEG a társadalmi nyomást. Mert valljuk be, van olyan, mikor a nő is szívesen lépne. Ha nem is állandóra, de pár hétre - vagy akár pár hónapra sok sok év után. De neki nem szabad. Örök billog. Evvan. Amúgy - tényleg imádom, hogy akinek tényleg van tapasztalata, és le meri írni a valóságot, lepontozzák;) minden esetre - sokkal könnyebb együtt. Én amondó vagyok. Mint ahogy egy Tűzoltó utcát - és Vadaskertet megjárt szülőként sok sok jó, szívszorítóan megható történetem is van az igazi kitartásról, és mindent elsöprő szeretetről, szerelemről.

Ha kiderulne beteg a babam en sem tartanam meg. Tudom egy kis elet, de nem lenne hozza erom felnevelni.

Onzo vagyok de teljes, epp egeszseges babat szeretnek.

Minden nap amikor munkaba megyek, latok egy anyukat a fogyatekos kisfiaval, micsoda szenvedes mar csak latni is:(

Atavizmus. Mivel az apának nem jelent akkora erőfeszítést baj esetén új utódot létrehozni, az ő kapcsolatukat nem tervezte a természet olyan szorosra a gyerekkel,mint az anyáét, akinek szülni és utána regenerálódnia kell, "baj" esetén pedig bele is halhatott a szülésbe. Ezért az anyának evolúciósan szorosabb a gyerekkel a kapcsolat, elvégre többet áldoz fel a saját biológiai értékéből, mint az apa.

Egyébként ezt én is észrevettem. Aspergeres vagyok, találkoztam (ill. anyám találkozott) több ilyen gyerekkel és szülővel, és a legtöbb esetben az apa vagy eltűnt vagy makacsul tagad. Sok apa nem hajlandó tudomásul venni, ha a gyerekkel probléma van, noha látja. Nálunk is ez a helyzet, apám kb. még most sem hiszi el, hogy bármi fura lenne velem, pedig már huszonéves vagyok.

Szerintem ez a normális. Mondjuk én nő részéről sem értem, hogy miért tartaná meg ha olyan betegsége van a gyermeknek ami az egész életét befolyásolja.

Lehet szívtelen vagyok de láttam már jópár ilyen embert...vagy mozogni sem tud vagy 5 éves szinten él...ennek semmi értelme sincs.

Remélem megtalálom azt a párt aki ugyan így vélekedik erről mert én biztos nem nevelnék fel egy súlyosan fogyatékos embert.