Mit kéne tennem?

Nee! Ne csinálj hülyeséget! Jön majd egy jobb időszak. Nemsoká majd nagyobb leszel és a saját lábadra tudsz állni. Ne add fel! Sok van még az életben!

Nem adunk, mert nem leszel az. Az öngyilkosság butaság. Esélyt sem adsz a jövődnek, ha ezt teszed.

Sajnálom hogy szeretethiányos vagy és boldogtalannak érzed magad perpill.Át tudom érezni a helyzeted,én is hasonló cipőben jártam,csak azért múltidőben mert már 29 éves vagyok és nem élek otthon.Sosem érezhettem én sem a szülői,főleg az anyai szeretetet miközben másoknak ez annyira természetes volt.Így nyilván nem is igazán értett meg senki miért sérültem lelkileg meg egyáltalán hogy mit is jelent ez az egész.Nem ecsetelem itt,hogy mi miatt lettem olyan,csak röviden : válási hercehurcák,anyagi gondok,nemtörődömség stb. Nem voltam vallásos,de néha még imádkoztam is,hogy kerüljek ki abból a helyzetből.Végül is később sikerült,de persze nem múltak el nyomtalanul azok az idők még akkor sem mikor már megoldódni látszódott minden. Pszichológushoz járok aki segít feldolgozni a régi sérelmeimet,hogy teljes életet tudjak élni,de emellett nekem is akarnom és tennem kell nyilván.Az idők múltával rájöttem nem haragudhatok a családomra sem anyámra,mert a harag düh csak még jobban megnehezíti az életem.Úgy ahogy de megbocsájtottam és tartjuk azért a kapcsolatot is.Viszont én sosem szeretnék olyan családot mint amilyenben én nőttem fel.Hallottam már sokaktól,hogy nekik inkább nem is kell.Én szeretnék,mert fontosnak tartom és igyekszem nem elszúrni.Azért érzem nem hasonlítok ilyen téren a szüleimre,én nem volnék képes olyan rossz dolgokra amiket ők tettek.Tudnod kell nem születtél hiába és hogy van értelme az életednek. Elsőre is kaptál egy esélyt már csak azért is,hogy megmutasd te másképp csinálod majd ;)