Nem szeretem az apámat. Más is van így?

Tisztelem és elférünk egymás mellett, de nem érzem vele azt a szoros apa-fiú kapcsolatot. Ő hozza inkább a pénzt a családnak, de ez miatt soha nem volt meg az a kapcsolat. Nem ő tanított meg biciklizni,soha nem is játszott velem, nem segített tanulásban stb. Most hogy növök fel(18) kezd még ridegebb lenni a kapcsolatunk. Egyre többször kapunk össze, számomra "titokzatos" az ő élete.. Ideig gyanús is volt nekem hogy megcsalja édesanyámat. Nem is mondom már neki hogy mi történt velem, mert minek. Félek hogy az ő természetét fogom örökölni.. És azalatt hogy nem szeretem nem azt értem hogy utálom, tisztelem de ez nem egy rendes apa-fiú kapcsolat. Édesanyámmal sokkal jobb a kapcsolatom, mindent elmondhatok neki, de ezt nem is mondom neki inkább, nem akarom hogy rosszabb legyen a helyzet, ne kelljen senkinek se az oldalán állnia. Hamarosan egyetem, elkerülök itthonról. Rémelem érthető a gondom és nemcsak egy önsajnáltató gyereknek tűnök, egyszerűen jól esett ezt leírni. Más is van így?