Miert van az hogy nem birom az apamat? Azt hiszem nem szeretem es emiatt rosszul erzem magamat.

Teljesen megértelek, ne próbáld szeretni, mert az nem megy erőszakkal. Csak tudomásul venni tanuld meg, hogy ő ilyen, és nem fog változni, és próbálj közömbösen hozzáállni, kicsit jobban fogod érezni magad. Nem kell a nyakába ugrani annak, aki ellenszenves és rosszat tett velünk.

Én se vagyok jóban az apámmal, ő konkrétan sok rosszat tett anyukám ellen is és ellenem is, megütött, lenéz mindkettőnket, gerjeszti a veszekedést, ha anyu szeretne valamit, akkor "nincs pénz, nincs idő", de tesco-ba menni mindig van. Én nem értem, megtehetnék, csak ez így úgy látom, anyu ellen van, apám szerintem nem szereti, mert akkor a kedvében járna, ha vele lehet, és nem a vitát csinálná. De apám csak öcsémet ajnározza, aki az utóbbi pár évben nagyon nagyképű lett, és emellett a kötelességeivel nem igazán foglalkozik.

Én se tudtam mit kezdeni egy darabig azzal, hogy nem tudom úgy szeretni, ahogy egy normális családban a gyerek szereti az apját. Aztán nagynehezen eljutottam oda, hogy rendben, nem erőltetek magamra valamit, ami csak képmutatás lenne, mert hazudni nem akarok, de nagyon utálni se akarom, mert az csak rosszabb következményekkel jár. Eljutottam erre a közömbös szintre, és most úgy vagyok vele, hogy jó, és el tudom viselni. Csak annyi a rossz, hogy a vitákat hallom így is, és bánt, hogy a nagyképű öcsém a kedvenc, és ő mindent megkap indoklás nélkül, ha nem szólunk, hogy ezt nem kéne. De így ezen a közömbös szinten már kibírom addig, míg el tudok költözni, és nem kell tőlük függnöm.