Baj az, ha valakit felnőttként is támogatnak a szülei?

Én nem tudtam, de édesanyám gyűjtögetett nekem, ennek meg (sajnos) édesapám életbiztosításának köszönhetően lett egy másfél szobás lakásom 3 éve, amit tavaly eladtunk és némi hitellel vettem egy házat. Nem várom el a segítséget, dolgozok én is, párom is, de mai napig előfordul, hogy kapunk támogatást, karácsonyra pl mosogatógépet kaptunk. Párom családja másképp működik, náluk nincs ilyen, ezzel sincs probléma, nem vagyunk egyformák.

Én nem érzem magam életképtelennek, az inkább akkor állna fenn, ha a szülőktől kapott lakással, autóval járó költségeket is a szülők fizetik, míg a gyerek dorbézol stb.

Másképp nem tudom, mikorra jutottunk volna saját ingatlanhoz, így ez az egyik legnagyobb segítség, amit kaphattunk, nagyon hálás is vagyok érte.

Még nncs olyan korú gyerekem, aki önállósodott volna, de ha eljön az ideje én nem akarom neki megmutatni hogy milyen kemény az élet, és spórold össze magadnak, vagyél fel hitelt stb...

Egyértelmű, hogy veszek neki lakást és berendezem (ő izlése szerint). Miért lenne ettől életképtelen a gyerekem? Ha egy szülő megteheti akkor eléggé önző dolog (sőt minek vállalt gyereket szerintem) úgy elindítani hogy csak egy szakma/diploma van a kezében a többit majd megoldja. Igen meg lehet oldani, sok példa van erre, de rámegy a fiatalsága. Ettől ilyen depressziós ez az ország. Nyugaton nem láttam ilyet, persze ott egész mások a viszonyok, szóval semmi esetre sem nézném el hogy a gyerekem a kezdő fizetéséből albérletet fizet, vagy kockázatos hitelet vesz fel. Nyilván ha nincs már megoldás az más dolog.

Nekem segítettek a szüleim, lakásvásárlásban is, illetve később a berendezéskor is, néhány nagyobb értékű dologba, adtak pénzt (pl. szülinap, karácsony stb. alkalomkor). Szerencsére megtehették, de természetesen nem vártam el, viszont nagyon örültem neki, és hálás is vagyok érte. Persze nem mindent ők fizettek.

Nem érzem magam életképtelennek:). Dolgozom, és így tudtam egy kis tartalékot is félretenni, arra az esetre, ha bármi baj adódna, pl. betegség, munkanélküliség, akármi. Lehet, hogy ez elkényeztetés, bár én nem hinném, jó esetben ez kölcsönösen működik, rám is bármikor számíthatnának a szüleim, vagy akár a tesóm is.

Nem baj,amíg a gyerek nem várja el és nem él vele vissza.

Nekem is segítettek mindenfélével a szüleim anno,nem csak anyagiakban,de költözés,étkészlet stb Én nagyon hálás vagyok (nem csak ezért) és szerintem ez teljesen normális,én is segitek nekik ahol tudok .

Életképtelen abbol lesz szerintem,akinek hajlandósága sincs az önállósodásra és elvárja,hogy mások tartsák el.

Attól függ. Én nem fogadok el ilyesmit a szüleimtől, mert utána a fejemhez vágnák, hogy ezt is ők vették, azt is tőlük kaptam. Nyilván ha normális kapcsolatunk lenne, akkor máshogy működne ez a dolog.

A másik végletnek azt tartom, amikor a fiatalnak a szülei vesznek lakást, a szülei fizetik a hitel törlesztőjét és a rezsit, megkapja a szülei autóját, időnként feltöltik a hűtőjét, és pampog, hogy a többi fiatal hogy-hogy nem tud félretenni ugyanabból a fizetésből úgy, hogy a többi fiatalt nem tudják ilyesmivel támogatni a szegényebb szülei :D De ez szerintem nem azon múlik, hogy huszonéves korában mit adnak annak a "gyereknek" a szülei, itt már sokkal régebben el van tolva a nevelése, ha nem tudja értékelni és nem veszi észre, amit kap.

Szóval nem, szerintem egy normális családban, ha a szülők megtehetik, akkor nem elítélendő elfogadni a támogatást. Ha van lehetőség, akkor minek nyomorogni büszkeségből?