Van egy 19 éves fiam, minden erőfeszítésem ellenére abba hagyta az iskolát, dolgozni nem akar, nagyon szorong hacsak ki kell menni az utcára, ugyanakkor orvosi segítséget sem fogad el! Mit lehet tenni ilyen esetben?

sokszor az a baj, hogy túl kevés ideig folyik a terápia és közben feladják, hogy "á nem segít". egy pszichoterápia szempontjából másfél év nem sok és általában nem is elég. egyedül neveled? nincs még valaki aki hatni tudna rá?

legyél nagyon óvatos!!!! barátnőm is ilyen helyzetben van. húzz be pozitiv dolgokat az életébe. a joert jutalmazd, a rosszért ne buntesd !! szeretet, es türelem. a barátnőm 19 eves, skizoid, depressziós, személyiség zavaros. dolgozni nem tud, szorong az utcán. csak a szeretet nyujt támaszt !

Olvass utána Csernus munkásságának e téren. Kemény, de következetes és az eredményei vitathatatlanok. Ha nem keményítesz be, semmi nem fog változni. De gondolj bele; az ő olvasatában miért is kellene változnia? Miért is? Mindene megvan, semmit nem kell érte tennie, zéró felelősség. Ha továbbra is asszisztálsz a játszmáihoz, ne remélj változást.

én pánikbeteg vagyok/ voltam, aggorafóbiával megspékelve. sokszor a suli elől hazautaztam, mert nem mertem bemenni, mert hogy 3. emelet. nem tudom megfogalmazni mitől féltem, de borzalmas érzés. pszichiáternél egyszer voltam, írt fel xanaxot, aminek a receptjét az első kukába hajítottam, majd rájöttem hogy ez így nem mehet tovább hogy félek mindentől. igaz hogy csak úgy mertem később is bármerre indulni ha legalább 1 valaki jött velem. de rájöttem hogy ez nem mindig megoldható. terhes lettem, akkor teljesen elmúlt ez a szorongás, félelem. viszont szülés után kb 1 év után mertem megint úgy utcára menni hogy nem azt figyelem hogy ha rosszul leszek hova csöngethetek be, vagy nem az pörög a szemem előtt, hogy összeesek, mi lesz a gyerekkel? elviszik, amíg én is ájulva fetrengek. közben semmi bajom nem volt, semmi nem indokolta hogy nekem most össze kéne esnem. de annyira rápörgettem magam a témára, hogy fizikai problémáim is lettek, heves szívdobogás, szédülés, lábzsibbadás. egy ideig a tesómmal is durva vitáim voltak, mert ő meg nem értette meg ezt a helyzetet, és állandóan megsértődött hogy nem megyek vele plázába, meg hozzájuk fel a 9.re... aztán egyszercsak meggyőztem magam hogy semmi baj nem lesz, azóta rendszeresen átjárok hozzájuk, elmegyünk sétálni a gyerekemmel, nem ver ki egyből a víz, ha meghallom hogy menni kell valahova. szóval türelem, ne erőltess semmit rá, csak finoman vezesd rá hogy csak a sarokig menjetek el, de te is, ne egyedül küldd, aztán másnap vagy 2-3 nap múlva egy kicsit messzebb, és így tovább. sok sikert.