Kicsit elveszettnek érzem magam, de tudom, hogy jobb lesz. Másnál is volt így?

Februárban befejeztem egy tanfolyamot, azóta nincs rendes munkám. Hetente egy napot tudok dolgozni, ami havi 20ezret jelent. A tanfolyam befejeztével elkezdtem rögtön németországi munkát intézni nekem és a barátomnak, de április-májusi határidőt mondtak, és még nem hívtak... Másik munkát meg még itthonra nem találtam.

A nevelőapám viszont kitalálta, hogy mivel még mindig otthon lakok hivatalosan, ezért adnom kell neki 10ezret havonta, hogy ott lakhassak. (Azt tudni kell, hogy néhány hónapja kaptak egy elég szép nagy összeget, amit seperc alatt elvertek anyámmal többnyire felesleges dolgokra) Hetente kb 3 napot voltam otthon az elmúlt hónapokban, arra az időre is én vettem magamnak az ételt, innivalót, és minden mást amire szükségem volt.

Aztán tegnap egyszercsak bejött a nevelőapám a szobámba, és közölte, hogy ők most elmennek a húgommal meg anyámmal moziba, de nehogy elfelejtsem a pénzt amit megbeszéltünk. Mivel nem tudom kifizetni, meg nem is akarok a félretetthez nyúlni(amit a külföldi elinduláshoz tettem félre), összeszedtem pár fontosabb cuccom, és pár táskával leléptem otthonról a barátomékhoz. Az ő családja mindigis nagyon szivesen fogadott.

Most viszont valahogy elérkeztem arra a pontra, hogy kicsit elveszve érzem magam, sehol nem vagyok igazán otthon, és a sírás kerülget, hogy ilyen a családom.

Anyám bátyával voltam, tegnap kicsit, neki is elmeséltem, milyen rosszul érzem magam, és mondta, hogy vele is megcsinálta a nevelőapám, hogy elmentek együtt megcsinálni egy munkát, és nem fizette ki rendesen, mert "nem dolgozott elég aktívan". Ilyen dolgok tudatában, egyszerűen már rosszul vagyok az egésztől. Undorodok tőlük.

Mások, akik "elmenekültek" otthonról, hogy csinálták? Mikor vittétek el az összes cuccotokat, és milyen sűrűn néztek vissza? És mikor éreztétek magatokat újra otthon valahol?

Köszi L20..